A Bordzsák

Más címen: BULIZNI IS TUDNI KELL 2.

Az utóbbi hetekben sokat emlegettünk baráti társaságomban egy új amerikai filmsorozatot, ami a Borgia-családról fog szólni. Hírességek játsszanak benne, és Magyarországon forgatják!

Ennek apropóján eszembe jutott, hogy egyszer én is beöltöztem az első farsangi házibulin Lucretia Borgiának, sőt még írtam egy verset is, amit büszkén előadtam a jelmezben.

Nevem szépreményű Lucretia Borgia,
kinek igen változatos volt a sorsa.
Tanulságképpen most elmesélem nektek,
mily szomorú azok sorsa: kik szeretnek.

Bűnben fogantam, de tiszta volt az éltem.
Gyilkos méregkeverés nem az én vétkem!
Cesare öcsémtől volt sok okom félnem:
cselszövéssel megölette nem egy férjem!

Ezernégy nyolcvanban olasznak születtem.
Politikai célra használtak engem!
Megtettem, amit megkövetelt a haza:
Machiavellinek lettem áldozata.

Ő ötletére elébb herceghez adtak
- 13 évesen koncnak vadaknak -,
de Giovanni Sforzának mennie kellett!
Onthattam hát könnyeim sírhantja mellett.

18 évesen ismét férjhez mentem;
második uramat kiváltképp szerettem.
Aragón Alfonz volt az én egyetlenem,
de nem tartott tovább két évnél szerelmem.

Nászágyunkban leltem szívében egy tőrrel…
Ó, engem elhurcoltak onnan erővel!
Oltár elé vittek harmadik emberrel:
Ferrárába értem lelkemben sok sebbel.

Fejedelem lettem az d'Este családban.
Szívem nem csalhatták meg többé csalárdan!
Új, reneszánsz érzések ébredtek bennem,
az ottani udvarban újjászülettem.

Barátaim lettek a tudósok, költők,
azontúl a világra én nyelvet öltök!
Kultúrát pártolok, megír Ariosto…
majd engem is utolér a "halálosztó".

Lejátszódott előttem ott egyszerre minden:
kedvesem, Alfonzó volt legdrágább kincsem!
39 évesen távoztam innen,
ám harag a szívemben ekkor már nincsen.

Üzenetem annyi: küzdjél és megleled
azt, mi betöltheti mindvégig életed;
Szerelem, művészet, bármi sava-borsa,
mindegy, csak szép legyen!
Lucretia Borgia
(2002)