2010. augusztus 9., hétfő

2010. augusztus 8-i prédikáció

((A mai Szentlecke után felfedeztem a hívást, hogy életem célja az legyen: földi halálomkor elmondani Szent Pállal az Istenről „…az Ő malasztja nem volt sikertelen bennem”…))
De íme a jegyzet:

Krisztusban Kedves Testvérek!
Ezek a Pünkösd utáni vasárnapi Evangéliumok az Úrnak valamelyik csodás gyógyításáról, feltámasztásáról szólnak. MISZTIKUS ESEMÉNY RÉSZESEI VAGYUNK, hiszen ezt hallgatva mi vagyunk azok a süketnémák, akiknek lelki fülét meg akarja nyitni az Úr Jézus a Szentmisében, mindenekelőtt pedig a Szentáldozásban. Lelki gyógyítás, belső helyreállítás ez. A liturgia Krisztus gyógyításának a folytatása.
A mai Evangéliumban hallott gyógyítás nem veszi figyelembe a mai gyógyítás higiéniáját. :) Az esztergomi liturgiában és a régi rítusban ez megmaradt: például köpés és/vagy ajakérintés kereszteléskor. Hiszen mindenki süketnéma előtte!
Figyeljük meg, hogy Jézus Krisztus mindig bevonja az anyagi világot kegyelmi működésébe, nem csak "lelkileg hat". Nem elég részünkről sem lélekben imádnunk Őt, hanem testben is, hiszen a test is megszentelődött Általa, és a feltámadáskor a test is megdicsőül. A mi keresztény vallásunk fölmagasztalja az „anyagot”. Az anyagi világot is bevonja a megváltás művébe, „hogy egykor majd Isten legyen minden mindenben”. (Itt említette az átváltoztatáshoz használt anyagokat.)
Miért a „hallgatási passzus”? (Azt kéri Jézus a süketnémától, hogy a csodát ne mondja el senkinek…) Az Evangélium terjedésével a csodák megszűntek. Nem akarta elvenni Isten a kenyerét az orvosoknak :) Nem azért jött, hogy minden nyomorékot meggyógyítson csodával. Ezek csak jelek voltak, melyek egy mélyebb valóságra hívják fel a figyelmet. A szenvedésnek egyszer vége lesz, a nyomorúságok elmúlnak. A lelkünk kegyelmi állapotától függ, hogy földi életünk után mi vár ránk. A bűnnek szolgáltunk-e vagy éltünk a kegyelemmel? Ez a kegyelmi erő erősebb a halálnál! Minden nyomorúság közepette a lelkünk kegyelmi állapotára kell figyelnünk. Ez az egy szükséges!
A Szentlélek Úristent kérjük, hogy tanítson meg minket a megfelelő időben és a megfelelő módon beszélni és HALLGATNI. Szájunkat megszenteli az Oltáriszentség!
„Olyan a nyelv, mint a hajón a kormány” – ha eltér a helyes iránytól, az egész testet félreviszi. Nemcsak halálos sebeket fogunk okozni környezetünknek, de egész életünket vakvágányra viheti...

Nincsenek megjegyzések: