A szakdolgozathoz kerestem régi anyagokat, mikor ráakadtam egy jegyzetemre.
2009 márciusában láttam ezeket az utópisztikus borzasztóságokat:
1.) Szabadtéri misére jártam, és mindig nagyon vártam, mert csak egy héten egyszer volt lehetőségem menni. Ettől persze nagyon szenvedtem, mert szerettem volna minden nap menni. Langy koraeste volt, villództak a fények, és elkezdődött a show (!). Tologattak mindenféle zongorákat, gurulós asztalokat (az oltárt???). Hirtelen észrevettem, hogy már két órája ülök a sorok között, és semmi sem történik, kétségbeesve ugrottam fel a helyemről, és a székek között botladoztam, és kiabálni kezdtem. Próbáltam túlharsogni a hangzavart, és felrázni valahogy a birka tömeget, akik megbabonázva ücsörögtek és tátották a szájukat, illetve néztek ki a fejükből. Üvöltöttem, hogy AZONNAL JÖJJÖN IDE A PAP, ÉS KEZDŐDJÖN MÁR EL A SZENTMISE. MÁR EGY HETE VÁROK, HOGY ÁLDOZHASSAM, IDE EGY PAPPAL, AKI ÁTVÁLTOZTATJA AZ OSTYÁT!
Hátrapillantottam, hát ott ült egy pap civilben, kolláré a fekete öltönyhöz, de elnézően csak somolygott, és rázta a fejét. Nyakmerevítő volt rajta!
Akkora szenvedést éreztem, hogy nem tudok áldozni, hogy felébredtem. Csak utána jutott eszembe, hogy bizonyára megverték a férfit, és elrémültem, hogy "elveszik a papjainkat és nem lesz többé szentmise, megfenyegetik őket, összeverik" meg miegymás.
2.) A másik álmom az volt, hogy áldozáshoz álltam sorba, és valahogy én kerültem sorra utoljára. A ministráns tálcázott, a pap arcát nem láttam, de tudtam, hogy ő tudja, hogy én járok régi rítusú misére is, és úgy alázott meg, hogy a ministráns tálcájára tette a szentostyát, majd ellépett, és ment vissza a tabernákulumhoz. Én meg csak meredtem az Úr Jézusra, és tudtam, nem foghatom meg, illetve nem akartam ezt megtenni, mert csak pap keze érintse. Ott szenvedtem, és a sírógörcs kerülgetett, mert az emberek meg hülyének néztek, és már hallottam a gúnyos szavakat: "HUSZONEGYEDIK SZÁZAD VAN". Lehetett volna ugye kézbe is áldozni, sőt...
Annyira fájt mindez, hogy felébredtem.
7 megjegyzés:
Én egyszer azt álmodtam, hogy a hívekkel együtt kiabálom a templomban a papnak, hogy NORMÁLIS MISÉT AKARUNK!!!
Hogyhogy, nem normális mise volt? :D
Hát valami discos akármi akart épp kezdődni :D Magnó szólt a templomban aláfestésül. Az első hősi tettem az volt, hogy kihúztam. ;D
A térdelve áldozásból azért néha az álomvilágon kívül is akadnak kisebb kellemetlenségek. Én például, ha az egyetemen estefelé órám van, akkor be szoktam menni az Egyetemi Templomba az este 6-os misére. Egyszer egy néni odatérdelt az áldoztatórácshoz és a miséző pap rögtön áldozás elején azzal kezdte, hogy odament és megáldoztatta a nénit. Én ezen "felbuzdulva" a következő alkalommal szintén odatérdeltem, de ott térdelhettem egész áldozás alatt, mert másik atya misézett, aki csak a "rendesen" áldozók után jött oda, akkor is furcsa arckifejezéssel...
Hú, a térdelve áldozás kérdésköre külön blogot érdemelne... Nagy kérdés, hogy hogyan döntsünk új rítus esetében. Hajlok arra, hogy ez feltűnősködés, de tudom, hogy egy barátnőmnél viszont lelkiismereti probléma! Azt hiszem, ezt a pappal kell megbeszélni. Személy szerint NOM-on én nem szoktam tudni letérdelni, de elég ritkán járok mostanában a "rendes" formára.
Én, mivel kántor vagyok, itthon mindig a mise után áldozom, akkor az oltár lépcsőjére térdelve a tabernákulum előtt, tehát alapesetben fel sem merül ez a "probléma". Ezért is szoktam meg már, hogy térdelve áldozom. Szerintem nem úgy kell felfogni, hogy feltűnősködés, inkább, hogy figyelemfelkeltés. Szerintem ez még mindig jobb, mintha valaki kézbe áldozik, és nem a pap előtt, hanem mondjuk tőle 1-2 méterre veszi magához az Eucharisztiát...
Tegnap én is álmodtam valamit, de én a papok túlterheltségéről meg a hívői magatartásról. Vasárnap képtelen voltam elmenni a misére, amire azért úgy egész héten vártam, mert annyira fáradt és elgyötört voltam.
Megjegyzés küldése