2010. augusztus 22-i prédikáció

Pünkösd utáni 13. vasárnap

Mai téma a „hálaadás, hálatelt szív, hálatelt lelkület” volt. Sikerült sokmindent lejegyzetelnem, de több részlet sajnos kiesett a beszéd gyorsasága miatt. Valamire például ezt a kifejezést használta: "előkészít a kegyelem fogadására". Leírtam, mert jól hangzott, de nem tudom már, mire mondta... (Bocsánat :)

Szentmise görög neve: Eukarisztia, magyarul HÁLAADÁS. Prefációkor a pap csatlakozik az angyalokhoz. Szentmise egyik célja: HÁLAÁLDOZAT. „Megszólaltatjuk az egész világot.” (hosszú felsorolás) Bemutatják mindannyian a Teremtőnek a KÖTELES HÁLAÁLDOZATOT.
A mai ember érzésekre hallgat. Vasárnaponként a Szentmise csak egy lehetséges kínálat a programok közül. Ha nincs hozzá hangulata, majd elmegy legközelebb mikor "kedve szottyan rá".

Kötelességünk a Teremtőnek megköszönni, hogy reggel egyáltalán kikeltünk az ágyból!!! Ezek közül semmit nem érdemeltünk ki. Ám az ember sokszor igen nagy igényekkel lép föl. Az „élet” adós maradt nekem! – kiáltjuk. Sok frusztráció, kudarcélmény ebből ered. Isten apró ajándékaihoz kell a szív, szem, lélek. Sok múlik a mi hozzáállásunkon! Ugyanolyan körülmények között élő emberek másképp reagálnak. Egyikből dől a panasz, a „megkeseredettség szobrát róla lehetne megformázni” :)

Másik viszont, aki sokkal betegebb, öregebb, így válaszol: Köszönöm, megvan mindenem.

Tudjunk örülni és hálát adni. A bezárt szívbe nem tudnak már behatolni Isten további ajándékai. Így imádkozzunk: „Készítsd fel szívünket a még nagyobb ajándékok befogadására”!

Isten nem azt akarja, hogy szenvedjünk minden áron.

Az ember sokszor nem nyitott erre. A szív kitárására van szükség! Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyobbra sem méltó. Alkalmassá kell válnunk a nagyobb befogadására.

Jellemző a mai Evangélium arányszáma. Tízből egy ment vissza hálát adni. Ma a megkereszteltek maximum 10%-ának jut eszébe vasárnap Isten iránti kötelessége. Pedig még az Úr Jézus és a Szűzanya is megtartották a törvényeket, amire pedig nem lettek volna kötelezve, hogy alávessék magukat a szabályoknak. (Ezzel is példát mutattak...)

Szélsőséges szubjektivizmussal bír a mai ember, mikor így beszél: Nekem senki ne írja elő…

Holott nem állunk egy szinten az Istennel!!! Ez a sátáni gőg kimagasló formája!

Azt a „botrányt” is el kell fogadnunk, hogy a pap a közvetítő, aki egy ember.