"Amikor 1950-ben az Úrnapja utáni vasárnapon a szerzeteseket nagyrészben elhurcolták, mi Pálosszentkúton a szórásba nem estünk bele. Munkahelyemet nem volt szándékom elhagyni. Édesapám eljött értem és hazahozott Gyöngyösre. Ez június 13-án történt. Gyöngyösön két hónapig voltam. Ezalatt augusztus elsején a kommunista rendszerrel barátkozó békepapok társasága megalakult. A szerzetesek sorsa felől a püspöki kar egyezkedett az állammal. A megegyezés meg is történt. Augusztus közepén bizakodó lélekkel visszamentem Pálosszentkútra. A szerzetesi ruhát szeptember 8-ig viselhettük.
Szeptember hó közepén volt kéthétnyi idő, amely alatt se rendi se világipapi ruhát nem hordtunk. A rendi ruha viselése idején híveink nem érezték annak szükségét, hogy velünk szemben a tisztelet különös jeleit nyilvánítsák, de amikor polgári ruhában jelentünk meg, kezünket csókolgatták."
In: Homonnay Sándor, P. Miklós OSPPE emlékei alapján
PÁLOSSZENTKÚT ÉS A PÁLOSOK 1944-től 1951-ig
(kiadatlan, kizárólag kéziratban fellelhető)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése