Nelegyé' hitetlen

Milyen rossz lehet az Istennek - látni a legtöbbünket elfordulni Tőle. Megadta nekünk a szabad akaratot, és mi sajnos nagyon is élünk vele. Isten helyett a sátánt választjuk. Tudatosan. Miért nem akarunk hinni Istenben? Miért nem választjuk a jót? A tisztább lehetőséget? Nagyon önzőek vagyunk. Nem akarunk lemondani erre a kb. 60 évre a látszatboldogságokról. Nem kérünk a halál utáni "bizonytalanból". Ilyesmikre gondolok. Kiskapuzunk. Becsomagoljuk a sátántól kapott ötleteket, még masnit is kötünk rájuk.

FRISSÍTÉS

Érkezett e-mailben egy hosszabb hozzászólás, íme:

Bizony ez nagyon így van! Pont ezen gondolkodtam ma én is. Rájöttem, a kiskapuzásnak rengeteg módja van (...)

1. "Ezt még szabad." - holott vagy teljesen nemet mondok a bűnre, vagy engedelmeskedem neki!

2. "Nekem ez nem árt." - Mindenkire ugyanaz vonatkozik, és nem véletlen. Pl. a sátán képes több éve látott "romantikus" jelenetekkel kísérteni, amiről a nézésekor azt gondoltad, á, nem égeted magad, nem csukod be a szemed, úgyse árt neked...

3. "A mai világban már..." - Nem a világ a mérce.. Krisztushoz kell hasonlítanom, nem pedig a világtól eltérnem, és ha egy kicsit eltérek, akkor már ki is van pipálva. A mai világ nagy kísértése, hogy könnyű benne jónak (valójában csak jobbnak) lenni.

4. "Nem látom be, miért ne lehetne." - a kisgyerek se látja be, miért ne kéne belenyúlnia a konnektorba! VAKON kell engedelmeskednünk Istennek, az, hogy a nagy egyházatyák megmagyarázták, mi miért rossz, és ezt sok esetben fel is fogjuk, kegyelem csupán, plusz dolog.

Ha a sátán az első hárommal nem tud kísérteni, megostromol a negyedikkel!

Rettenetesen gyarló az ember. Tapasztalja, hogy rossz a bűn, rettenetes lelkiismeret-furdalása van. Aztán megbánja, meggyónja, és egy idő után képes mindent elfelejteni... Ilyenkor kell a 4. pontban leírtakba kapaszkodni. Nem, nem, nem! És miért nem? Mert Isten azt mondta.

Persze ezt a mai fiatalok (köztük én is) nem nagyon tudják elképzelni, mert nincs olyan ember, akinek valaha vakon engedelmeskedtek volna a kisgyermekkorukat kivéve.