Megadatott, hogy idén a következők szellemében "ünnepeljek": dicsekedhetek gyengeségeimmel.
Nagyon nyomasztó dolog annyira tehetetlen betegnek lenni, hogy csak fekszik valaki az ágyban, és átgondolja, mi mindent tudna tenni. Igaz, az is eszembe jutott, hogy na bezzeg, amikor járni tudtam, mi mindent halogattam. Úgyhogy megint jönnek a nagy elhatározások, miközben még gyónni se bírok elvánszorogni. (Mellesleg menne is talán, de felelőtlenség lenne.)
A legnehezebb "csak lélekben" jelen lenni azokon az eseményeken, amire egész évben sóvárogtam. Például a Virágvasárnap. Körmenet a friss, tavaszi levegőn. Lengedeznek a barkák a kezekben, a pap azzal a gyönyörű nagy zöld pálmaággal, a gyermekek éneke a templomba érkezvén. Szívet tépően szép. Marad a remény, hogy nem lesz koraszülésem, hogy a gyermekem egészséges lesz, és aggódok, holott talán biztosnak kéne lennem benne, hogy az Atyaisten maga vigyáz minden haja szálára, amiket láthattam az ultrahangon is.
Csüggedten várni, bizonytalanságban hagyva az orvosok által. Na ez igazi nagyhét "végre". Nem azt csinálni, amihez kedvem van. Nem oda menni, ahova ÉN akarok. Se lelkigyakorlat, se szent háromnap, se itt se ott. De van a fizikai fájdalom, amire nem kaphatok éppen gyógyszert :) Juhé...
Semmi gond. Ez is elmúlik. Remélem, gyümölcsöző lesz. Igyekszem felajánlani, majd a Szűzanya kiválasztja a legmegfelelőbb célt.
Na szóval, kidicsekedtem magam.
Nagyon nyomasztó dolog annyira tehetetlen betegnek lenni, hogy csak fekszik valaki az ágyban, és átgondolja, mi mindent tudna tenni. Igaz, az is eszembe jutott, hogy na bezzeg, amikor járni tudtam, mi mindent halogattam. Úgyhogy megint jönnek a nagy elhatározások, miközben még gyónni se bírok elvánszorogni. (Mellesleg menne is talán, de felelőtlenség lenne.)
A legnehezebb "csak lélekben" jelen lenni azokon az eseményeken, amire egész évben sóvárogtam. Például a Virágvasárnap. Körmenet a friss, tavaszi levegőn. Lengedeznek a barkák a kezekben, a pap azzal a gyönyörű nagy zöld pálmaággal, a gyermekek éneke a templomba érkezvén. Szívet tépően szép. Marad a remény, hogy nem lesz koraszülésem, hogy a gyermekem egészséges lesz, és aggódok, holott talán biztosnak kéne lennem benne, hogy az Atyaisten maga vigyáz minden haja szálára, amiket láthattam az ultrahangon is.
Csüggedten várni, bizonytalanságban hagyva az orvosok által. Na ez igazi nagyhét "végre". Nem azt csinálni, amihez kedvem van. Nem oda menni, ahova ÉN akarok. Se lelkigyakorlat, se szent háromnap, se itt se ott. De van a fizikai fájdalom, amire nem kaphatok éppen gyógyszert :) Juhé...
Semmi gond. Ez is elmúlik. Remélem, gyümölcsöző lesz. Igyekszem felajánlani, majd a Szűzanya kiválasztja a legmegfelelőbb célt.
Na szóval, kidicsekedtem magam.
3 megjegyzés:
Ez tényleg igazi felkészülés Húsvétra.
Biztos vagyok benne, hogy nem kis társaság fog titeket imában hordozni a szent háromnap idején. :)
Én meg azon is leszek, hogy minden rendben menjem az én felajánlásaim által is azokon a helyeken!
Kedves Mirjam! A Veronikás gondolattársítás a blogodon nagyon érdekes!!! (Ld. Filotea)
Ami az egészben a legcsodálatosabb, hogy szombaton kezdődött, és NAGYCSÜTÖRTÖKRE lettem jobban.
Tehát: jobban vagyok!
Nagypénteken a közeli templomba el tudok menni gyónni és vasárnap talán szentmisén is részt vehetek már.
Deo gratias...
Megjegyzés küldése