Kalácsfotók

Húsvétvasárnap vigiliáján :D


Tegnap este nekiláttam újfent...


Nagyon finom lett!!!

Kalács receptek

Ígéretemhez híven közlök két receptet.

Egyiket én szoktam kenyérsütő gépben készíteni, a másikat sütőben próbálta ki idén az anyósom. (Férjem családja a húsvéti sonkát kaláccsal szokta enni.)

ERDÉLYI FONOTT KALÁCS
"Gergely Éva"-féle recept

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, kb. 1 pohár tej, 1 tojássárgája, 1 tojás, 2 evőkanál cukor, 5 evőkanál langyos olvasztott vaj. Tojás a kenéshez. (Anyósom üzeni, hogy sokkal finomabb több vajjal!!!)

"Az élesztőt kis cukorral, az 50 dkg-ból elvett 4 kanál liszttel, fél pohár langyos tejjel elkavarjuk a dagasztótálban, és meleg helyen megkelesztjük. Hozzáadjuk a többi lisztet, a tojást, a tojássárgáját, a többi cukrot, késhegynyi sót, és annyi langyos tejet, hogy dagasztható tészta legyen. Fakanállal hólyagosra verjük, végül hozzádolgozzuk a langyos vajat. Kelni hagyjuk, míg térfogata kétszeresére nő. Lisztezett deszkán a tésztából hat egyforma rudat sodrunk, hármasával összefonva két kalácsot készítünk. Vajjal kikent kalácsformába tesszük, letakarva fél óráig újrakelesztjük, majd tojással megkenve közepes tűznél megsütjük."

"HÁZI KALÁCS" KENYÉRSÜTŐBEN

"A gép alapprogramját vagy fehér kenyér programját használjuk. A kezelőbillentyűkkel állítsuk be a kalács súlyát, színét! Ezt a receptet nem programozhatjuk későbbi időpontra, mert a késleltetés során a tej és a tojás megromolhat. Helyezzük a hozzávalókat a helyes sorrendben a sütőedénybe, és indítsuk el a gépet! A mazsolát akkor adjuk hozzá, amikor a gép jelzi!"

Nos, ez volt a könyv szerinti szöveg. 850 grammos kalácsot ígér, amihez mindenképpen a kisebb méretű kenyér-gombot ajánlom, különben túlkel. Basic nevű program az enyémen, a színe: közepes (medium).

Hozzávalók (a sorrendet én kísérleteztem ki, zárójelben ld. ahogy én szoktam mérni):
vaj - 100 g (érdemes előtte kint hagyni fél órát, és darabonként, elosztva a sütő aljába potyogtatni)
tej - 300 ml (érdemes szobahőmérsékletűvel próbálkozni, nehogy a vajat visszakeményítse.)
tojás sárgája - 4 db (én úgy szoktam, hogy egy kis pohárban összekeverem a tojások sárgáját, és hozzáöntöm a tejet úgy, hogy a sárgája és a tej együtt adjon ki 3 decit!!!)
citromhéj (saját ötlet, belereszelem egy egész citrom héját)
finom fehérliszt BL 55 - 250 g (ami 460 ml !!!)
porcukor - 100 g (ami kb 184 ml !!!)
rétesliszt BF 55 - 250 g (ami 460 ml !!!)
só - 5 ml (ami 1 teáskanál !!!)
szárított élesztő - 6 g (ami a sárga csomagolású frissnek a negyede!!!)
mazsola - 80 g (nem muszáj)

Homilia 1. rész FEKETE VASÁRNAP

Igyekezzünk a célegyenesben a nagyböjt utolsó időszakát kihasználni, kétszeres buzgósággal, méltóképpen fölkészülni a megváltás legnagyobb ünnepeire, és megtanulni a saját szenvedéseinket, keresztjeinket egyesíteni Krisztus megváltó keresztjével.

A mai vasárnapot úgy nevezik, hogy fekete vasárnap, hiszen mától kezdve a templom képeit, szobrait, és főként feszületeit letakarjuk fekete vagy lila lepellel. Ennek a magyarázata az, hogy az első keresztény századokban a keresztek nem a szenvedő Krisztust ábrázolták, hanem a dicsőséges, koronás királyt. Maga a kereszt is értékes fémből, drágakövekkel lett ékesítve. Kifejezvén azt, hogy valójában ez a bitófa Krisztus számára az Ő királyi trónusa lett, az Ő győzelmi fegyvere, amellyel széttiporta az ellenségnek a fejét. Krisztus az, aki a saját életáldozatával legyőzte a világot, és uralkodik az egész világmindenségen. Ezt a ragyogást, ezt a fényt akarták letakarni a szenvedés idejére, kifejezvén valamiképpen a gyászt, az együttérzést, de ugyanakkor kifejezvén a tiszteletet a titok iránt. Mert az Egyház a szent titkot mindig letakarja, főképpen az Oltáriszentséget. És azután amikor nagypénteken majd három részletben a pap leveszi a keresztről a leplet, és felmutatja a népnek, hogy „íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött”, akkor valódi reveláció történik. Lehullik a lepel a misztériumról, és látni fogjuk azt az Istent, akit az ember évszázadok óta látni akar szemtől szemben. Különböző képeket alkotott magában, hogy ez egy hatalmas, rettenetes, mindeneket uraló Isten, és most pedig itt van előttünk leköpdösve, megalázva…

Íme testvérek, ilyen alázatos a mi Istenünk, ilyen engedelmes. Ennyire nem sajnálja odaadni az utolsó csepp vérét a mi megváltásunkért, hogy az Atyát megdicsőítse és a mi halhatatlan lelkünket megváltsa a kárhozattól.

Nagypéntek felé egyre inkább lecsupaszodik a liturgiánk, elveszíti ékességeit. Ahogyan Krisztust megfosztják ruháitól; elhagyják barátai. Ugyanúgy a liturgia is kifejezi ezt a megfosztást, kiüresedést.

Homilia 2. rész FEKETE VASÁRNAP

Testvérek, a mai evangélium rámutat arra, hogy mi is az oka Krisztus szenvedésének, az Ő halálos ítéletének. Az, hogy ki meri mondani Krisztus azt, hogy „mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK”. A korabeli hallgatók azonnal megértették, hogy mire utal. Arra utal, aki az égő csipkebokorban Mózesnek így mutatkozott be, hogy „én vagyok AKI VAGYOK”. Jézus azonosítja magát, egyenlővé teszi magát az örökkévalóval.

Miért olyan elfogadhatatlan ez az igazság a korabeli hallgató és a mai hallgató számára is nagyon sokszor?

Mert ha igaz, amit a Názáreti Jézus mond magáról – hogy Ő valóban ISTEN, az Örökkévaló egyszülött Fia, az ég és föld ura –, akkor ez azt jelenti, hogy minden embernek el kell viselni ezt az uralmat, hogy meg kell előtte hajolni, hogy hozzá kell igazítani az én életemet, az én mindennapjaimat az ő törvényéhez. És ezt nem akarja az ember.

Mindnyájan hallottunk arról, micsoda ádáz küzdelem folyik az egykor keresztény Európában a feszületek ellen. El kell tűnnie Krisztus keresztjének a nyilvános helyekről, az iskolákból, még a katolikus Olaszországban is. Arra hivatkoznak, hogy a feszület jelenléte az sértő a muzulmánok, a buddhisták, a hinduk, az ateisták és kitudjamilyen -isták számára. Pedig hát nem is igazán ők kifogásolják a feszületet. Hanem a feszület azokat a bukott katolikusokat zavarja, akik elárulták a hitet, akik az életükkel megtagadták a keresztény erkölcsöt, megtagadták a keresztény örökségüket. Az ő számukra a Megfeszített vádolóan néz a keresztről, égeti az ő lelkiismeretüket a Megfeszített tekintete. Ezért kell eltűnnie a feszületnek!

Ezzel szemben, testvérek, a mi számunkra a kereszt a legnagyobb büszkeség, a legnagyobb dicsőség és a legnagyobb öröm forrása. Amikor nagypénteken leleplezzük a keresztet, és odatérdelünk, hogy megcsókoljuk a megváltásunk eszközét, akkor azt énekli az egyház, hogy „imádjuk Őt, és dicsőítjük szent feltámadásodat, mert a kereszt által jön az öröm az egész világba”.
...a kereszt minden áldás forrása. A kereszt a világtörténelem megértésének a kulcsa...
A sátán azt gondolta, hogy győzött. Úgy gondolta, hogy a keresztfán eljutott a csúcsponthoz az ő diadala, íme végre eltette láb alól azt, aki elrontotta az ő világuralmi tervét…
(…) Megtörtént a váratlan fordulat. (…)

A „Beteljesedett” a sátán fölötti végső győzelemnek a diadalkiáltása!

Ezért a mi számunkra a kereszt az egy győzelmi zászló. Ebben dicsekedünk, hiszen innen származik a mi életünk, a mi üdvünk, a mi feltámadásunk. És abban a kitüntetésben van részünk, hogy a kereszt áldozata az nem csak egy régi emlék, hanem nap mint nap megjelenik az oltárainkon a szentmise áldozatban. Szemtanúi lehetünk Máriával és Jánossal: ott állhatunk a kereszt tövében. Egyesíthetjük a mi mindennapi keresztjeinket, fájdalmainkat, gondjainkat, bajainkat, szenvedéseinket és örömeinket Jézus szenvedésével, hogy ezek is hozzájáruljanak a világ üdvösségéhez.

Homilia 3. rész FEKETE VASÁRNAP

Megdöbbentő (!) tapasztalat az idei felvételiztetésről egy katolikus iskola felső tagozatában (majd a felvételiztető pap hozzáfűzései a témában):

• Kérdés: „Nevezd meg a szentmise két fő alapvető részét”.
• Válasz: „Vannak az olvasmányok, van a prédikáció (a legfontosabb rész!), utána van az áldozás”.

(…) Az átváltoztatás szavait ma minden vasárnap hangosan a saját anyanyelvükön hallják, és nem értik, és nem tudják, hogy miről van itt szó.
Testvérek, az, hogy "olvasmányok, prédikáció és áldozás" AZ NEM A KATOLIKUS SZENTMISE. Az a protestáns úrvacsora. Valami egészen gyökeresen más, mint a mi szentmisénk.
A mi szentmisénk áldozat. Nem közösségi összejövetel, nem lakoma. ÁLDOZAT! Krisztus keresztáldozatának megjelenítése, a megújítása és folytatása a történelmen keresztül. Aki a szentmisén jelen van, az a kereszt tövében áll.

Testvérek, mi a következménye ennek, hogy ennyire elveszíti a katolikus ember a gyökereit, az identitását; hogy ennyire elvilágiasodik?

A következménye az, hogy a mai katolikus ember nem akar a mindennapjaiban sem áldozatot hozni. Nem akar böjtölni, nem akar önmegtagadást gyakorolni, semmiféle erőfeszítést nem akar, mindenfajta megerőltetéstől irtózik és idegenkedik, mert az egész világ azt mondja, hogy itt minden azért van, hogy téged szolgáljon ki, a te vágyaidat. Azonnal, itt és most kielégítse. Neked nem kell megtagadnod magad. Te akkor leszel boldog, hogyha azonnal, mindenki ugrik a te szavadra, és neked szolgál.
Testvérek, egészen más a mi keresztény hitünk. Miért van az, testvérek, hogy ennyire nem vállalják az emberek az elköteleződést? Például a házasságban, például a katolikus szerzetesi hivatásban. Miért van az, hogy ha le is teszik a fogadalmat, hűtlenné válnak hozzá?

Miért van ez???

Mert az elköteleződés az mindig kereszttel jár. Az mindig azt jelenti, hogy meghalok magamnak, kiüresítem magamat, és a vágyaimat, odaadom magam, és föláldozom magam, és nem kérem vissza, és nem kérem számon… Ez az, amit nem akar az ember, mert nem tanulta meg a szentmisében, hogy nincs élet ott, ahol áldozat nincs. Nincs jövő áldozat nélkül.

Húsvét hétfő

INTROITUS

"Bevezetett titeket az Úr a tejjel s mézzel folyó földre, hogy az Úr törvénye legyen mindig ajkatokon, al-le-lu-ja, al-le-lu-ja."

xxxxxxxxxx

PRÉDIKÁCIÓ

Az ünnepek ünnepét egy egész héten át örvendezi az Anyaszentegyház.
Minthogyha máris megállt volna az idő.
A Húsvét már eredeti nevén is (pászka) az átformálódás ünnepe...
(...) Krisztussal együtt a világ átitatódik! Ez már nem az a természet, mely halálra szánt. Hanem a kegyelem hordozója, mely segít minket Isten felé.
Az egész teremtett világ várja az utolsó ítéletet, az egész anyagvilág átistenülve részese lesz. A természet mellett az emberi szívek is átalakulnak. Ld. mai evangéliumot (emmauszi tanítványok)...
Menekülésük közben melléjük szegődik egy "vándor". Ezek az apostolok még nem jutottak el a hitre. A szemük akadályozta őket. Jézus feltárja nekik... A "hitre nyitás" a csúcspontjára akkor jut el, mikor leül velük egy asztalhoz, és megtöri a kenyeret. Tulajdonképpen misézik nekik. Föltárul nekik a hitnek a teljessége! Ebben a pillanatban eltűnik fizikai szemük elől az Üdvözítő. De most már értik az Ő misztériumát. A LELKÜKBEN tudják. Az is jellegzetes, hogy hova mennek ezután: az Egyház közösségébe, ahol újságolják: "Láttuk az Urat".
Nem lehet megvalósítani a hitet közösségen kívül, az Egyház közösségén kívül. Az Egyház őrzi a szentségeket, és folytatja Krisztus művét.
Idén a húsvéti időben az Oltáriszentségről fognak szólni a prédikációk, hogy "elmélyüljön bennünk az Oltáriszentség misztériuma", a kenyér és bor átlényegülése. Az Üdvözítőt magát közvetíti felénk.
De mi magunknak is át kell lényegülnünk: Krisztushordozóvá, közvetítővé válni.

Legyünk hálás és hűséges hordozói ezeknek a titkoknak!

Húsvétvasárnap

...vajon amikor úgy döntött, hogy a világot megváltja, akkor miért választotta éppen ezt az utat?
...teljesen logikus, hogy valóban az emberi létet választotta. A SZABAD AKARAT, DÖNTŐ KÉPESSÉG MIATT. ((Nem egy emberi alattit választott.))
Az ember tudatos, akarati döntéssel tud szeretni! ((Angyalként viszont meghalni nem tudott volna.))
Az az igazi szeretet, aki szeretetből képes meghalni valakiért. Ezt ünnepeljük ma, hogy megkoronázta Őt az Örök Atya. Őbenne minket is. Benne elfogadott minket, mindnyájan gyermekei lettünk......

A húsvéti szent három napban hatalmas küzdelemnek lehettünk tanúi. Jézus engedelmes volt a halál leggyalázatosabb formájáig. Fölmagasztaltatott a neve......

pászka 'átmenet'
Átléptünk Isten gyermekeinek SZABADSÁGÁBA a sátán rabláncaiból! Ennek a méltóságnak örülünk most 50 napon keresztül.

Úgy tudjuk végigcsinálni mindennnapjainkat, ha évről évre ÁTÉLJÜK a Húsvét titkát. Aki nem éli meg, nem tudja, mi "Isten gyermekének" lenni.
Az ebből fakadó, soha nem remélt távlat: az ÖRÖK ÉLET.

Mi más marad számunkra: ünnepeljünk, de ne a régi kovásszal! Ne a "gonoszság és álnokság kovászával", hanem a "tisztaság és igazság" kovásztalanságával!!!
(Ld. mai Szentlecke)

xxxxxxxxxx

Hírek:

• Holnaptól délben kezdődnek ismét a régi rítusú szentmisék.
• Húsvéthétfőn is lesz szentmise...
  
• A húsvéti időben vasárnaponként Liszt Ferenc összes szentmiséjét hallhatjuk majd a Bp. Belvárosi templomban!

Tömjén és hegedű 2.

Ismét sikerült egy felvételt készítenem a címben szereplő témában.

Bérmalányomtól

Nagyhetem - magánjellegű bejegyzés

Megadatott, hogy idén a következők szellemében "ünnepeljek": dicsekedhetek gyengeségeimmel.

Nagyon nyomasztó dolog annyira tehetetlen betegnek lenni, hogy csak fekszik valaki az ágyban, és átgondolja, mi mindent tudna tenni. Igaz, az is eszembe jutott, hogy na bezzeg, amikor járni tudtam, mi mindent halogattam. Úgyhogy megint jönnek a nagy elhatározások, miközben még gyónni se bírok elvánszorogni. (Mellesleg menne is talán, de felelőtlenség lenne.)
A legnehezebb "csak lélekben" jelen lenni azokon az eseményeken, amire egész évben sóvárogtam. Például a Virágvasárnap. Körmenet a friss, tavaszi levegőn. Lengedeznek a barkák a kezekben, a pap azzal a gyönyörű nagy zöld pálmaággal, a gyermekek éneke a templomba érkezvén. Szívet tépően szép. Marad a remény, hogy nem lesz koraszülésem, hogy a gyermekem egészséges lesz, és aggódok, holott talán biztosnak kéne lennem benne, hogy az Atyaisten maga vigyáz minden haja szálára, amiket láthattam az ultrahangon is.
Csüggedten várni, bizonytalanságban hagyva az orvosok által. Na ez igazi nagyhét "végre". Nem azt csinálni, amihez kedvem van. Nem oda menni, ahova ÉN akarok. Se lelkigyakorlat, se szent háromnap, se itt se ott. De van a fizikai fájdalom, amire nem kaphatok éppen gyógyszert :) Juhé...
Semmi gond. Ez is elmúlik. Remélem, gyümölcsöző lesz. Igyekszem felajánlani, majd a Szűzanya kiválasztja a legmegfelelőbb célt.

Na szóval, kidicsekedtem magam.

Prédikáció helyett

Kemény, lendületes szentbeszédet hallhattunk Fekete Vasárnapon, melyről sajnos lemaradtam. Viszont egy ismerősöm készített jegyzetet, úgyhogy nem lehetetlen, hogy hamarosan közzétehetem, ha odaadja!

Az éneklapról idézek ide egy mondatot. 2011. 04.10.

"Ragadj el engem, Uram, ellenségeimtől, taníts meg arra, hogy akaratodat teljesítsem!"

(Mi másra is lenne szükségünk?!!!)

Egy utolsó lazítás...

Húsvétig.
Merthogy vigyázat: vicces!!!

Sajnos tegnap észrevettem ezt a részletet a NLM-en. Hihetetlen. A templomban külön női-férfi oldal, nők kendőben stb.

Természetesen elképzeltem a mi templomunkban, és márcsak ezért is nagyon nevettem rajta... Micsoda orgonista! Meg hogy úgy kell bemászni s szószékbe, meg a MIKROFONOK :D

Őrület :))))))))

Nelegyé' hitetlen

Milyen rossz lehet az Istennek - látni a legtöbbünket elfordulni Tőle. Megadta nekünk a szabad akaratot, és mi sajnos nagyon is élünk vele. Isten helyett a sátánt választjuk. Tudatosan. Miért nem akarunk hinni Istenben? Miért nem választjuk a jót? A tisztább lehetőséget? Nagyon önzőek vagyunk. Nem akarunk lemondani erre a kb. 60 évre a látszatboldogságokról. Nem kérünk a halál utáni "bizonytalanból". Ilyesmikre gondolok. Kiskapuzunk. Becsomagoljuk a sátántól kapott ötleteket, még masnit is kötünk rájuk.

FRISSÍTÉS

Érkezett e-mailben egy hosszabb hozzászólás, íme:

Bizony ez nagyon így van! Pont ezen gondolkodtam ma én is. Rájöttem, a kiskapuzásnak rengeteg módja van (...)

1. "Ezt még szabad." - holott vagy teljesen nemet mondok a bűnre, vagy engedelmeskedem neki!

2. "Nekem ez nem árt." - Mindenkire ugyanaz vonatkozik, és nem véletlen. Pl. a sátán képes több éve látott "romantikus" jelenetekkel kísérteni, amiről a nézésekor azt gondoltad, á, nem égeted magad, nem csukod be a szemed, úgyse árt neked...

3. "A mai világban már..." - Nem a világ a mérce.. Krisztushoz kell hasonlítanom, nem pedig a világtól eltérnem, és ha egy kicsit eltérek, akkor már ki is van pipálva. A mai világ nagy kísértése, hogy könnyű benne jónak (valójában csak jobbnak) lenni.

4. "Nem látom be, miért ne lehetne." - a kisgyerek se látja be, miért ne kéne belenyúlnia a konnektorba! VAKON kell engedelmeskednünk Istennek, az, hogy a nagy egyházatyák megmagyarázták, mi miért rossz, és ezt sok esetben fel is fogjuk, kegyelem csupán, plusz dolog.

Ha a sátán az első hárommal nem tud kísérteni, megostromol a negyedikkel!

Rettenetesen gyarló az ember. Tapasztalja, hogy rossz a bűn, rettenetes lelkiismeret-furdalása van. Aztán megbánja, meggyónja, és egy idő után képes mindent elfelejteni... Ilyenkor kell a 4. pontban leírtakba kapaszkodni. Nem, nem, nem! És miért nem? Mert Isten azt mondta.

Persze ezt a mai fiatalok (köztük én is) nem nagyon tudják elképzelni, mert nincs olyan ember, akinek valaha vakon engedelmeskedtek volna a kisgyermekkorukat kivéve.

Egyiptomi Mária - ismét

Csak megláttam ezt a néhány szép képet: ITT.

Laetare vasárnap

"Krisztus titkait szívedben kutatni..."

E vasárnap már a nagyböjt közepét jelzi!
Az Egyház "gondos édesanya"; föllélegezhetünk ezen a rövid pihenőn: az oltáron virág, szól az orgona, és a mai liturgikus szín a fehér és a lila között félúton a rózsaszín. Két szó dominál: az öröm/vigadozás és Jeruzsálem. A mai stációs templom a jeruzsálemi Szent Kereszt Bazlika (ahol az eredetit őrzik!).
Mi vagyunk az ígéret szerinti örökösök, a "szabad asszony" gyermekei.
"Jöjjetek, vígasztalódjatok az anyaszentegyház tejével!"
A katekumeneknek a skrutiniumban a "tradiciókat" adják át.

Büszkék vagyunk, hogy a mai napig meg tudtuk őrizni a hitnek az ajándékát!
Örülünk a Húsvét közelségének.
Ne feledkezzünk el a húsvéti szentgyónásról; aki még ezt is elmulasztja, az kizárja magát az Egyház közösségéből. És utána is éljünk a kegyelem állapotában!
EGY PARÓDIA AZ A KERESZTÉNY, AKI AZ ÉV 90%-ÁBAN JOBBAN RAGASZKODIK A BŰNHÖZ, MINT ISTEN KEGYELMÉHEZ. :(
Úgy csüngjünk az Úr Jézuson, hogy nem törődünk a "gyomrunk korgásával", és akkor mi is megtapasztalhatjuk a csodálatos kenyérszaporítást... ((Ez volt a mai evangélium.))

Anno a Szentatya egy szál friss tavaszi rózsával vonult be a templomba (később arany rózsával) és azt odaadományozta egy hívőnek.

A mi rózsánk Krisztus, aki a kereszten virágzott ki!

A mai napig az Isten a halott természetet feléleszti minden tavasszal. Ez az újjászületés is hatalmas erejét, csodálatos irgalmát, bőségét hirdeti.

A szentmise után lévő skrutiniumot egy várandós kismama megáldása fogja követni :)

Jövő vasárnap lesz "fekete vasárnap". Két hét múlva és utána viszont FIGYELEM: 13:00-kor fog a szentmise kezdődni!!!

((Az áldozás utáni percekben arra kértem az Istent, adja meg a gyermekemnek a hit kegyelmét már a kezdetektől...))

A lakhelyünk közelében lévő óvoda gyermekei ültették 2 éve ezt a kis kertet, mely újfent kivirágzott. Ezzel a látvánnyal búcsúzom mára.