Május - 2010.

Május a Szűzanya hónapja. A pálos naptár szerint Pünkösd hava. Azt gondolom, hogy most 40 napig minimum egy tized rózsafűzért fogok imádkozni a pápáért a szolidaritás jegyében (ld. link jobboldalt fent), amit a gyönyörű pálos kegykép előtt kezdek el! Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja, hogy méltók legyünk Krisztus ígéreteire...

2010. április 25-i prédikáció

Mai kommunió: "Kis idő, s nem láttok engem, ismét kis idő, s megláttok engem, mert az Atyához megyek. Alleluja."
Több ünnep is erre a vasárnapra esik:
1) Húsvét utáni 3. vasárnap
2) Márk evangélista ünnepe
3) Nagyobb könyörgő napok
Szent Márk életét idézve kitért a kopt rítusra, mely a nevéhez fűződik.

A búzaszentelő nap pogány hagyományra épül: Róma határában a jó termés kegyelmének ünnepsége. Bár városlakók vagyunk, a mi életünk is függ attól, milyen lesz a termés.
Az evangéliumban ismétlődő szó: "kevéssé"... Többféle magyarázata van ennek a kis időnek. A búcsúvacsora szavai ezek. Egyik magyarázata a közvetlen másnapra vonatkozik. Másik magyarázat szerint Jézus a 10 nappal későbbi Szentlélek érkezésére utal vele.
A legvalószínűbb magyarázat a mennybemenetel pillanatára vonatkozik, amikor Jézus eltűnt testi szemeink elől. De megígérte, hogy lesz egy olyan nap a Végítéletkor, amikor minden szem meglátja. Az örökkévalóság szempontjából 2000 év nem sok.
A keresztény ember sohasem lehet reményvesztett! Jézus maga pecsételte meg. Tekintsük magunkat "jövevénynek". Alázatos, engedelmes, szerény életet éljünk; csendes, békés, állhatatos kereszthordozás legyen. Ne szálljunk a rágalmazásokkal vitába. Tegyük minden nap azt a jót, amit Isten vár tőlünk.
Már az első időben is voltak szakadárok, akik ítélkeztek. Ez ma sem változott. Súlyos illúzió, lelki torzulás ez. A sátán eltántorítja őket, hogy ne a jót építsék, hanem szájhősök legyenek, és még azt is lerombolják, amit mások építeni próbálnak. Ne akarjunk "kiválni", mások lenni; annyit tegyünk meg, amit itt és most elvár tőlünk az Isten. Itt és most MEGTENNI azt a jót!
Szerdán volt "Szent József oltalma". Ő egy ilyen ember volt, példakép. Meghallotta az üzenetet, és úgy cselekedett, ahogy az angyal mondta neki. Mi is úgy tegyük, ahogy az Úr mondja nekünk. Lépjünk a hiteles életszentség útjára!

2010. 02. 28.

Mintha még mindig nagyböjt lenne... egy 2 hónappal ezelőtti szentbeszéd ad erőt ezekben a napokban. Annyira odavoltam tőle, hogy papírt ragadtam anno, és felvázoltam a nekem fontos részeket:

"Nem lehet sátrat vernünk a Táborhegyen. Le kell mennünk onnan, és folytatni az Utat a földi völgyben. Csak azután öltözhetünk a táborhegyi tündöklésbe, hogy fölmenvén a Golgotára, Krisztussal együtt szenvedtünk a Via Dolorosán (könnyek útja). Vele együtt meg kell halnunk! Azonban ha szenvednünk kell Vele, sose feledjük ezt a pillanatot, a táborhegyi tündöklést! A kereszt hordozásában ez az egyetlen remény. A szentmise is egy táborhegyi jelenet, a lépcsőkön kell fölkapaszkodni a hegyre az oltárhoz."

Kaktusz birétum

Ez itten egy "papsapkakaktusz" más néven "püspöksüvegkaktusz" azaz ASTROPHYTUM MYRIOSTIGMA:

katt ide

...és még "bojtja" is van...

NÉZZÉTEK SOKÁIG, MERT A KÉP MOZOG!!!

Avilai Teréz tanácsa

Évekkel ezelőtt sok gondom volt az alábbi témával kapcsolatban. Már akkor szerettem volna valamilyen fórumon közzétenni ezt a részt a Tökéletesség útjából, hogy más nőknek is segítsen, ahogy nekem sikerült.

"Most azonban arról a tisztán szellemi szeretetről akarok szólni, amelybe nem vegyül semmi szenvedély. Mert ahová a szenvedély beférkőzik, ott a szép összhang meg van zavarva. De azért, ha józan mérséklettel ápoljuk magunkban ez utóbbi szeretetet, akkor előnyünkre fog válni, mert még az is erényes lesz benne, amiben érzékiséget sejtünk. Igaz ugyan, hogy ezek az elemek néha úgy összekeverednek, hogy senki sem tud rajtuk eligazodni, főleg akkor nem, ha a vonzalom a gyóntató személyére irányul. Imádságos emberek ugyanis, ha azt látják, hogy a gyóntatójuk szent életet él és megértő lélekkel vezeti őket, nagyon megszeretik őt. Ekkor azután jön a rossz szellem és ezernyi aggodalmat támaszt az illető lélekben, úgy hogy teljesen feldúlja annak a belső békéjét. Ezzel az ördög el is érte célját. Főleg olyankor szokott ez előfordulni, ha a gyóntató az illetőt nagyobb tökéletesség felé vezeti. Ilyenkor úgy ráijeszt az ördög arra a lélekre, hogy képes elhagyni a gyóntatóját. A másikkal természetesen éppen így jár; s a továbbiakkal hasonlóképpen.
Az egyedüli helyes eljárás ebben az esetben az, hogy az illető ne feszegesse, vajon szereti-e gyóntatóját vagy sem, hanem, ha szereti, hát szeresse. Mert hiszen ha szeretjük azt, aki bennünket valami anyagi jóban részesít, vajon hogyan lehetne nem szeretnünk azt, aki annyit vesződik a mi lelkünkkel s annyi jót tesz vele? Sőt én hiszem, hogy nagyon is hasznomra van, ha szeretem a gyóntatómat, azért, hogy szent életű és lelki ember, s azt látom, hogy sokat fárad az én lelkem megjavításán. Amilyen gyarlók vagyunk, néha valósággal szükségünk is van az ilyen érzelemre. Nem egyszer éppen ez adja meg nekünk az erőt arra, hogy igen nagy dolgokra vállalkozzunk Isten szolgálatában.
Ha azonban a gyóntató nem olyan, amilyent én tartok szem előtt, akkor a dolog nagyon veszedelmessé válhatik. (...) Mivel azonban nem olyan könnyű megítélni, hogy mennyire jó valaki, legyünk nagyon okosak és óvatosak. Az volna természetesen a legegyszerűbb dolog, ha senki sem beszélne neki vonzalomról s ő sem venne észre semmit. Igen ám, de az ördög nem alszik s annyira kínozza az illetőt aggodalmaival, hogy nem képes hallgatni. Sőt úgy látja, hogy minden mást inkább kihagyhat a gyónásából, csak azt az egyet nem, hogy vonzódik a gyóntatóhoz; szerinte azt föltétlenül meg kell gyónnia.
Ezért szeretném én önöket meggyőzni arról, hogy ebben az egész dologban nincs semmi s hogy nem érdemes komolyan venni. Fogadják meg ezt a tanácsomat. Ha látják, hogy gyóntatójuknak minden szava lelki javukat célozza; ha nem vesznek benne észre semmi léhaságot -- mert hiszen azt rögtön észreveszi mindenki, aki nem egészen együgyű -- s ha látják, hogy istenfélő ember: akkor ne törődjenek azzal, ha akármekkora vonzalom ébred is fel önökben iránta, hanem vessék meg az ilyen kísértést és fordítsák el arról figyelmüket. Meglátják, hogy ha így tesznek, az ördög végre is belefárad s békében fogja önöket hagyni."

Vulkán

Európa hamvazkodik...

Zarándokok

Mátraverebély-Szentkúton ilyen közel ülhettem a "tűzhöz". A férjem a fáklyát tartotta, így csak lélekben volt közvetlenül mellettem. Sikerült megörökítenem a bevonulását a Rimócról érkező zarándokoknak, akik így üdvözölték a Szűzanyát 2010. április 10-én:

3 szín

Ma vettünk észre férjemmel egy birétumos fotót egy honlapon, és ez alkalmat ad arra, hogy közöljem a fenti saját fotómat e témában. Tudom, már megint a zarándoklat... dehát olyan szép volt! Ez a kép a matutínum alatt készült, azért is lehet a fejükön. A püspöké lila, a premontrei szerzetesé fehér és az egyházmegyés papoké fekete. Ha jelen lett volna más rendű szerzetes, akinek van: felrakhatta volna a csuklyáját :-) És figyeljük meg, a püspökinek milyen nagy a bojtja. (A capitulum blogról szedtem le a képet):

Komment

Bérmalányom figyelemreméltó megjegyzése Kezdet című írásomhoz (megjegyzésben válaszolok rá):

"Van egy idétlen frázis, minden kezdet nehéz. Mindenkinek egyedileg nehéz vagy könnyű valami, attól függően, hogy Isten milyen képességekkel teremtette meg őt. Most pont ezzel a kérdéssel foglalkozok, hogy mi az életcél és mi a hivatás. A hivatás csak hozzásegít az életcél eléréséhez. A lelki vezetőm szeretné, ha meg tudnám fogalmazni mi az életcélom és nem tudom neki megfogalmazni már több hónapja, mert valójában nem vágyom semmire, vagy ha igen, akkor az csak életcél helyetti pótlék. Most húsvét után jöttem rá, hogy talán egy dologra vágyom, amit be lehetne írni életcélnak is, történetesen, hogy Isten szépsége meglátsszon rajtam. Azt nem tudom, hogy ennek mi köze van az önmagunkból való kilépéshez, de valami biztosan. Azt hiszem talán úgy, hogy hagyom, hogy Isten átformáljon és a saját szépségét felragyogtassa rajtam, ami azt jelenti, hogy nem én lépek ki saját magamból, hanem Isten léptet ki az ő erejével saját magamból és talán éppen ezért is van az, hogy van szerzetes akin meglátszik Isten szépsége és van akin nem és van olyan hívő is, akin meglátszik Isten szépsége és van olyan is akin nem. Talán ez a dolog és a lépés vagy léptetés sem a hivatás típusán múlik igazán, hanem az adott ember és Isten kapcsolatának sikerességén, amiben sikerül megtalálni a harmóniát a hagyni, engedni Istent cselekedni bennünk (az igazi megtérés által) és a világban (szolgálat által) és ugyanakkor megtenni azt amit az embernek kell, amit Isten tőlünk vár, ahhoz, hogy cselekedni tudjon bennünk vagy általunk."

2010. április 18.

Vasárnap van. Megindítom prédikáció-közlő szolgáltatásomat. A mai ürügyet férjem betegsége adja, aki nem hallhatta a szentbeszédet. Továbbá többen a távolság miatt csak nagyon ritkán lehetnek jelen, ők talán örömmel fogadják majd a rövidített skicceket, melyeket gyorsírással vetettem papírra... (A lenti kép az egyik legkedvesebb a múlt szombatiak közül; számomra általában addig tart a mise, míg az utolsó gyertyát is eloltják. Itt épp a mátraverebély-szentkúti kegyszobor előterében.)

A JÓ PÁSZTOR VASÁRNAPJA (hagyományos naptár szerint)
A Biblia embere még közel állt a természethez, a pásztor éjjel-nappal a juhok mellett volt. Ha haladtak, a nyáj ÉLÉN ment, ő törte az utat előre. (Ez a kép egyik "kedvenc" ábrázolása Krisztusnak.) Jézusnak önfeláldozó, önkiüresítő szeretete...
Két évforduló idén e vasárnap környékére esik: a pápa 83. születésnapja és öt éve választották meg őt Szent Péter 265. utódának. Ő "lelkünk püspöke"...
(Itt kitért a mostanában napvilágra került papi és püspöki esetekre.) Gyalázatos, szégyenteljes bűnök, melyeknek soha nem szabadott volna előfordulniuk. Méltó és igazságos, hogy bűnhődjenek. A botrányt, válsághelyzetet kihasználva a sátán alattomos támadást indít. Megkérdőjelezi mindazt, ami katolikus (itt felsorolás volt). Célja elhallgattatni ezt az intézményt. Hadd veszítse el a hitelét. "Lám az ő pásztorai az elsők, akik nem tartják be..." S már pápánk testvérét támadják stb.
Illendő lenne, hogy a pápa megpihenjen már ilyen idősen, erre most megkapta tehernek az egész egyházat. (Értünk viselt óriási felelősség!)
Súlyos válságban van az Egyház. Hit válsága, belső identitás (önazonosság) válsága. Elfelejtettük, Kit képviselünk...
Azt akarják, hogy mi is hajtsunk térdet a korszellem előtt!!! A többi keresztény gyülekezet a 20-as években már beadta a derekát. A Szentlélek ajándéka, Isten óriási kegyelme, hogy mi eddig nem, és Jézus Krisztus előtt hajtunk térdet és nem a "fölvilágosult" világkép előtt. Őseink, a szentek példáját is követve vállaljuk a VÉRÜNK ÁRÁN is akár.
(FIGYELEM! Május elsejétől 40 napos ima és vezeklés indul majd ferences felhívásra!!! FELTETTEM OLDALRA A LINKET!)
(Itt kitért II. János Pál pápára, és például elmondta, hogy ő miben lenne követendő: erkölcsi és családi programja.) Egy pápának nem az az elsődleges feladata, hogy a médiának megfeleljen (és pl. szépen mosolyogjon), hanem sértetlenül őrizni a hitletéteményt és a hívekre vigyázni, le ne térjenek az Útról.
(Kitért a katolikus egyházba visszatérő anglikánokra, miszerint a pápa mint JÓ PÁSZTOR kitárta feléjük karját: gyertek, "itt van az egészséges legelő"...)

Adjunk hálát a hit ajándékáért, identitásunkért és a pápáért!

Dalszöveg

Bródy János dalának utolsó versszaka gyermekkoromból... felháborító!

"Bűnbánó Magdaléna lehajtja szép fejét,
S kéri, hogy bűneit bocsássa meg az ég.
Bűnbánó Magdaléna, ne vádold magad:
Szentté válni ma már értelmetlen áldozat..."

???

Greca a Felvidékről

Régmúlt szokás

"Amikor 1950-ben az Úrnapja utáni vasárnapon a szerzeteseket nagyrészben elhurcolták, mi Pálosszentkúton a szórásba nem estünk bele. Munkahelyemet nem volt szándékom elhagyni. Édesapám eljött értem és hazahozott Gyöngyösre. Ez június 13-án történt. Gyöngyösön két hónapig voltam. Ezalatt augusztus elsején a kommunista rendszerrel barátkozó békepapok társasága megalakult. A szerzetesek sorsa felől a püspöki kar egyezkedett az állammal. A megegyezés meg is történt. Augusztus közepén bizakodó lélekkel visszamentem Pálosszentkútra. A szerzetesi ruhát szeptember 8-ig viselhettük.

Szeptember hó közepén volt kéthétnyi idő, amely alatt se rendi se világipapi ruhát nem hordtunk. A rendi ruha viselése idején híveink nem érezték annak szükségét, hogy velünk szemben a tisztelet különös jeleit nyilvánítsák, de amikor polgári ruhában jelentünk meg, kezünket csókolgatták."

In: Homonnay Sándor, P. Miklós OSPPE emlékei alapján
PÁLOSSZENTKÚT ÉS A PÁLOSOK 1944-től 1951-ig
(kiadatlan, kizárólag kéziratban fellelhető)

Saját versem

Az éjjel eszembe jutott egy évekkel ezelőtti versem. Témába vágó, hiszen a bűnbánatról és a megtérésről szól; valamint arról, ahogyan az átlag mai nők élnek a világban, melynek inkább halnának meg, hogy éljenek az Örök Mennyben.

MÁRIA MAGDOLNA

(József Attila után szabadon)

Szeretetlen gyermek valál,
Így találhat rád a halál:
Hagyd el párod irgalmatlan;
Kurválkodjál lankadatlan;
Döntsd a pezsgőt tág torkodba;
Szívd a füstöt orrlukadba;
Lődd szét karodon az eret;
Vetesd el a gyermekedet!
Születne ő, de minek még?
Fájdalmas könnyet sír az Ég.

Életednek delén ha vagy,
Hét esélyt még magadnak adj!
Fogadd vissza a kedvesed;
Rendezd el az életedet;
Dolgaidban tarts mértéket;
Bánd meg jó gyónással vétked;
Térdelj porba étlen-szomjan;
Ne élj tovább tékozlóan.
Leborulni nem késő még:
Irgalmat könnyen ád az Ég.

Édes Jézus parancsára
Hét dög űződik halálba:
Egy hogy Istent nem ismertél;
Egy hogy senkit sem szerettél;
Egy hogy mammonnak hódoltál;
Egy hogy buján doromboltál;
Egy hogy nem adtál másoknak;
Kárt okoztál elég soknak.
A kulcsszó az őszinteség,
És még ma megbocsát az Ég.

Szép kép egy papról