2010. október 10., vasárnap

2010. október 10-i prédikáció

Introitus
"Mind, amit nékünk tettél, igazságosan tetted, mert vétkeztünk, Uram, ellened, s parancsaid ellen. De dicsőítsd meg, kérünk, a te szent nevedet, cselekedj vélünk nagy irgalmad szerint."

Az alsó-krisztinavárosi szkóla gyönyörűen énekelt! Lefotóztam őket a mise kezdete előtt. (Ld. utolsó kép)



Pünkösd utáni 20. vasárnap

A mai Evangéliumban megbizonyosodhattunk arról, hogy nagyon sokat elérhet a hívő ember imádsága!!! Az apostol pedig a dicsérő imára buzdított minket. A szokásostól eltérve a mai napon nem az Evangéliumról volt szó, hanem az "imádság egy közismert és közkedvelt formájáról" elmélkedett Gellért atya.
Mária minden privilégiuma Istenanyaságának tényéből fakad.
Manapság az emberek legyintenek a rózsafüzérre: öregasszonyos, unalmas imamalom, fölösleges ismétlés. Pedig pontosan ez egy olyan ima, amit általában keresnek a kiéhezett lelkek, a Katolikus Egyházban megtalálható. Az egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb imamód. A rózsafüzér lényege: az Úr Jézus Krisztus életének titkai. Kötött formája van, nem lehet például úgy imádkozni, hogy ledarál az ember 6 Miatyánkot, elmondja sorban a titkokat, aztán 25 Üdvözlégyet. Ez utóbbi olyan, mintha a háziasszony csak összedobná a sütemény hozzávalóit… „Biztos, hogy nem lenne sütemény.”
A rózsafüzér szövege háttérzene, segítség, hogy elmélyedjünk a lényegben. E módszert Szent Domonkos hozta létre, hogy a rózsafüzér imádság által szívünkbe és lelkünkbe vésődjön az igaz hit. A 150-es szám (3 teljes rózsafüzér) onnan ered, hogy a 150 zsoltárt (a zsolozsmát) hivatott pótolni az egyszerű hívek számára.
A Rózsafüzér Királynője ünnepet V. szent Piusz pápa vezette be a XVI. században, mikor a keresztény hadsereg legyőzte a törököt. A háttérben egy látomás áll, és az, hogy Rómában jámbor társulatok folyamatosan imádkozták a rózsafüzért.
Mária Szent Nevének ünnepe a bécsi győzelemhez köthető.
Az októberi ájtatosságok XIII. Leó pápa kívánságára vezethetőek vissza, akit hívhatunk a "legrózsafüzéresebb pápának" a XX. század első pápájaként. Elrendelte, hogy minden nap imádkozzák a rózsafüzért, hiszen tudta, hogy a sátán elkérte magának a XX. századot.
A mai modern világban a Szentségek buzgó vétele nélkül nem tudnánk megmaradni a szent hitben!!! Kapaszkodjunk az imádságba! Egyesüljünk lélekben a Megváltóval, és a legjobb, ha ezt a Szűzanya iskolájában tesszük. PER MARIA AD JESUM.
A homilia végén az őt bérmáló atya versét olvasta fel: „…a mélyre szállok a rózsafüzér szemein…”
Legyen nekünk Mária a reménység csillaga!!!

6 megjegyzés:

Ildikó írta...

Perifériára került a Scola.

Mária Magdaléna írta...

Ezt nem értem!

Hogyhogy perifériára??

Ez a templom közepe, a legtutibb szkólahely... csak úgy zengett!

Anna-Christina írta...

Igen, abszolúte középen voltak. Biztos ott a legjobb az akusztika. Egyes templomokban hátul áll a szkóla, biztosan azért, hogy az egész teret betöltse a hangjuk. Mi a jezsuknál a kiskórussal elöl szoktunk állni, a szentély meg a padok között, és mindig panaszkodnak a hívek, hogy hátul nem hallatszik semmi.

Ildikó írta...

A képre ránézve lehet látni, hogy mit jelent az, hogy periféria. Lehet, hogy az a hely az épület közepe, de mindenki háta mögött van az oltártól jó messzi.

Mária Magdaléna írta...

Egy ugyanekkora pados rész követi a szkóla ülőhelyeit. Semmiféle perifériáról nincs szó. Sőt. Végre normális helyen van a szkóla. Felháborító, mikor a szentélyben vannak egyes helyeken, és az is, ha végig az oltár előtt állnak. Itt legalább nem zavartak senkit, és a hangzás is a legtökéletesebb volt. Végre igazi szolgálatról van szó, nem pedig magamutogatásról... a helyén voltak a dolgok. A Sziklatemplomban is a szkóla most pont jó helyen, az orgona mögött az oltárral szemben volt. Az inkább nevezhető perifériának!

Ildikó írta...

Hát nem értünk egyet, mert a Sziklában hiába volt a scola hátul még sem volt a periférián, mint ami a te fényképeden látható. Teljesen másak a távolságok a két templomban. Egy másik gondolat. Attól, hogy én énekelek egy sclolában még én is hívő vagy ott azon misén, és mivel lehet, hogy nekem is az az egyetlen vasárnapi misém van aznap vasárnap ezért lehet, hogy én is szeretnék az oltárhoz egy kicsit közelebb lenni, mint a hívő, aki ül a padban. Na mindegy. Ha én lettem volna tagja ennek a scolanak, hát nem érzetem volna jól magamat azon a helyen ahova ültettek.