Pár napja egy papszentelésen a gyóntató atya elzavart ahhoz a paphoz, aki összeadott bennünket a férjemmel. Azon nyomban telefonáltam az esketőnknek, aki mélyen megrendült annak hallatán, hogy mekkora a baj. Egy szerzetesről van szó, és már bánom, hogy felhívtam, mert arra gondolok, hogy számára mérhetetlenül fontos lehet, hogy ne csorbuljon a hivatásába vetett hite. Nélkülünk is annyi a válás, hűtlenség, hitszegés, aposztázia. A szemem láttára is ugrott már ki rendből örökfogadalmas, és a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy apám még az országból is elhúzott, miután anyám elvált tőle 2 kisgyerekkel. (Az idősebb voltam én.) Most meg azt kell látnia, hogy akikben eddig bízott, talán nem is kősziklára építették a házukat.
A férjemet egy érettségi utáni képzésen ismertem meg; 18 éves voltam, ő 20. 1998-ban történt, tehát idén 15 éve! Tavaly augusztusban ünnepeltük volna a hatodik házassági évfordulónkat. A lányunk alig múlt egy éves, én egy bokaszalag-szakadásból lábadoztam éppen, pénzünk szokás szerint akkor sem volt... Eredetileg arról volt szó, hogy elhalasztjuk. Mindennek lassan egy teljes éve!
Pedig mikor összeházasodtunk, én szerettem volna lenni a katolikus mintapár, s mikor figyelmeztettek, hogy a hatodik, hetedik év nagyon nehéz lesz - csak legyintettem. Aztán jöttek a baljós jelek, de nem vettem komolyan. Eleinte azt hittem, hogy ilyenek minden házasságban előfordulnak. Aztán hirtelen túl késő lett. Már csak a pesszimizmus volt jelen, a verejtékszagú ígéretek és be nem váltott fogadkozások, a pusztába kiáltott szavak, hajnalig hiába hulló könnyek, meddő vitatkozások és állandó veszekedés. Íme egy találó 10-es lista ("Ha több, mint 5 igaz rátok, ideje riadót fújni!"):
1. Egyedül hozod meg a döntéseket2. Eredménytáblázatot vezetsz3. A te vágyaid kerültek előtérbe4. Csapattársakból szobatársakká váltatok5. Oda ütsz, ahol a legjobban fáj6. Már nem randiztok7. Máshol keresel vigaszt8. Már az idejét sem tudod, mikor szeretkeztetek utoljára9. Nem beszélgettek egymással10. Lélekben már kiszálltál a kapcsolatodból
(Részletesebben kifejtve: "10 jel, hogy veszélyben a házasságod" ITT)
Magamtól kellett rájönnöm, hogy vissza kell találnom a lelki békémhez. Megváltozni nem lehet, de nem is kell. A társunkat se szabad megváltoztatni próbálni. Egyszerűen arra kell összpontosítani, hogy ami egyszer már működött, az nem lehet véletlen. Főleg nem egy olyan kapcsolatnál, ami tizenéven keresztül, tűzön-vízen át tartott. Közben megtértem, bérmálkoztunk, templomban is megesküdtünk, gyermekünk született. Vissza kell térni a kezdetekhez.
Nemrég értettem meg azt is, hogy ezekre a dolgokra nem vagyunk sem méltóak, sem készek. A gyermeket nem érdem szerint "osztogatják". Házastársat sem az kap feltétlenül, aki erre a legalkalmasabb. Furcsa ezt megtudni. Talán segít azoknak a fájdalmát enyhíteni, akik egyedül vannak és/vagy nem lehet gyermekük.
Egyetlen kötelességünk van, főként katolikusként: törekedni - a mennyre. Minden erőnkkel. És csak arra.
Most próbálkozom. Nem kicsit... (:
4 megjegyzés:
Annyira jó, hogy ezt leírtad.
Megihlettél.
(Bocs.:D)
Az utolsó rész a legjobb.
Mindenkinek el kéne olvasnia.
Bocsánat, hogy hozzászólok. Lehet, hogy kéne egy kis felüdülés egy kis kötetlen együttlét akár úgy, hogy valakire rá tudnátok egy kicsit bízni a picit. Vagy ez szokott beválni ilyen helyzetekben, vagy egy másik is lehet. Ha mondjuk egy picit eltöltötök egymástól külön egy hetet és akkor talán jobban ráéreztek arra, hogy mennyire hiányzik a másik ha nincsen ott és akkor talán hirtelen megint könnyebbé válik minden.
Én drukkolok, hogy minden rendben legyen majd !
A mennybe szerintem az Istennel való minél nagyobb egység a lényeg. Hm. Valahogy azt kéne még csinálni, hogy valahogy Istent jobban be kéne hívni a házasságotokba, mert valójában a hármas kötél az ami nem szakad el, a kettes igen. Valahol az van szerintem, hogy Isten nem tud kellőképpen tagja lenni kettőtök kapcsolatának. Lehet, hogy mind a ketten önállóan jó Istenkapcsolattal rendelkeztek, de lehet, hogy a házasfelek együttes kapcsolata az Istennel ez megint egy más kategória. Van olyan, hogy MÉCS közösségek. Ott vannak olyan családos közösségek, ahová családok járnak el közösségbe. Lehet hogy az nem lenne rossz. Bocsánat, hogy ennyit írtam. Egyébként nem vagyok névtelen, csak nem értek a géphez ettől jobban, úgyhogy maradok névtelenként.
Köszönöm a jótanácsokat. Mióta elkezdtem az előző posztban ismertetett Fireproof-programot, rohamszerűen jobb szinte minden. Már csak idő kell, és reményeink szerint teljes lesz a gyógyulás!
Megjegyzés küldése