2012. február 28., kedd

Hiszel a Mennyországban?

Általában az szokott a kérdés lenni, hogy Pokol van-e. Mert hát ugye divat azt válaszolni, hogy: nincs. Vagy ha van is: üres.
Most itt nem erről akarok vitát nyitni. (Szerintem van, és lehet oda kerülni, ha valaki halála pillanatában is ragaszkodik akarattal a bűneihez.)
Én egy mai beszélgetésfoszlányt szeretnék megosztani olvasóimmal, esetleg vitaindítónak. ((Igazából legjobb lenne közösségben megbeszélni, dehát most itthon vagyok a picivel... úgyhogy blogolok...))


Kismama társam -mikor megtudta, hogy katolikus vagyok- rákérdezett:
- És szerinted tényleg van Mennyország?
- Igen...
És itt jött az, amin magam is meglepődtem. Ezt mondtam:
...csak nem tudom, kik vannak ott.

(Merthogy átvillant rajtam, hogy van ott ugyan néhány szent, de inkább a Mennyországot tudom elképzelni "üresnek"... SZERINTEM AZ ÖSSZES EMBER -ha nem is a Pokolban, de- A TISZTÍTÓTŰZBEN SZENVED! Talán a világ végéig. Más kérdés, hogy megéri, mert legalább az örök életben majd a Mennyben lehetünk!)

5 megjegyzés:

Manka :-) írta...

Nagyon érdekes, amit írtál.
Sokat beszélgetünk egyébként a Menyországról a férjemmel is. Pl. arról, kik kerülnek oda. Én részemről nálad jóval optimistább vagyok.
Ezért szeretném én is megosztani ezzel kapcsolatban a gondolataimat.

Sokszor úgy képzeljük, csak azok a kanonizált szentek és boldogok vannak csak a Menyországban, akikról az Egyház bizonyította a szentség tényét. Mert róluk hallunk a legtöbbet. Pedig nekünk is vannak elhunyt rokonaink, akikről valahonnan mégis tudjuk, érezzük, melyik helyre mentek. A tévedés jogát fenntartom, de hiszem, az én nagyapám a Menyországba került. Eddig még sose kaptam indíttatást rá, hogy teljes búcsút ajánljak fel érte. Más elhunytammal viszont volt már ilyen indíttatásom.
Szóval ez tévedés azt hinni, hogy csak ők lennének a Szentháromság közösségében. Ezek kiemelt, elénk tett példák, mennyei közvetítők, akiknek segítségét kérhetjük. De nem csak ők vannak ott.
Megfordítom kissé a dolgot és fordított logikával közelítek: mindenki aki a Mennybe kerül, az szent.
Szerintem pont azért, mert az Egyházban is lassú ezeknek a pereknek a folyamata, látszik, rengeteg jó példa nem került még reflektor fénybe, ergo biztosan nagyon sok olyan ember van, aki szentté vált és a Mennyben van. Kizárt, hogy a névtelen tömegek között ne akadna sok olyan, akiről nem tudjuk, hogy ott van, de már Isten boldog színelátásán vannak.

Igen, korunknak megvannak a sajátos nehézségei a szentté válás újtán - mint minden eddigi kornak - de nem hiszem, hogy kevésbé lenne lehetséges a dolog, mint bármikor ennek előtte. Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Mivel pedig a szentté válás az ő kegyelméből történik, s mindenki annyiban válik szentté, amennyiben engedi, hogy Isten dicsősége átvilágítson rajta, ismét mondom: nem kiváltság és nem lehetetlen. Isten mindenkinek ezt akarja adni.

Abban egyet értek, hogy valószínűleg sokan lehetnek azok, akik a Tisztító Helyen vannak, mert nem tudott Isten fénye teljes győzelmet aratni bennük, az ő megkérgesedett szívük miatt. De ők is reménybeli várományosai a Mennynek - ezt se felejsük el. És ott másképp működik az idő, mint itt. A világ végéig akár egy pillanat is lehet azon a helyen...
Azt viszont mégsem hinném, hogy többen lennének, mint a valamennyi eddig öröklétbe átment szent.

Mindenesetre nekem a célom a Menyország. És nem adom alább a célkitűzésem, mégha nem is sikerül. Mert a kicsinyhitűség miatt sok csoda Jézus idejében sem történhetett meg.

Névtelen írta...

A válaszban mmit adtál a saját személyiséged van benne.

Mária Magdaléna írta...

Névtelennek: És ez baj?

Amúgy nem vagyok pesszimista a Mennybe jutást illetően, csak annyira sok a bűn a világban, hogy a Tisztítóhely nagyon tele lehet. Dehát bizonyára ezek relatív dolgok.

Mankának: Igen. Nekem a szakdolgozatomat kísérte végig egy elhunyt, szinte csodákat kieszközölve :) Valószínűleg nem a Tisztítótűzben imádkozott értem! Legalábbis én így éreztem.

Valószínűleg bennem most tudatosult, milyen nehéz egy tevének átmenni a tű fokán :D

Reina Nicolasa írta...

Borzalmasan nehéz és olyan a hegyi beszéd, mintha forró tőrrel szurkálnának. Ha valaki kér tőled valamit, tedd meg a dupláját? Aki rosszat mond a másikra, öl? Legyél tökéletes?

Én nem tudom, ki jut a mennybe, de ha arra gondolok, hogy megérdemlem-e a mennyet, hát nagyon elkeseredem.

De aztán... Eszembe jut az is, milyen szerencse, hogy a mennyet nem érdemből kapjuk. Szerencsére a pelagianizmus eretnekség. Hanem kegyelemből.

Azt hiszem, ez a válasz a kérdésedre. Amire az ember nem képes, azt megtoldja a kegyelem... És így lehet az, hogy nem üres a menny.

Szerintem...

Névtelen írta...

Nem baj, ha benne vagy, csak jeleztem.
Engem egyébként a kérdés kevésbé érdekel. Az élet még hosszú és akár a végén is el lehet rontani és akár a végén is teljesen helyre lehet hozni ezt a menny kérdését Istennél. Nem olyan régen nyafogtam a lelki vezetőmnek, hogy nem tudom meg van-e Isten velem elégedve és ő teljesen határozottan mondta, hogy teljesen biztos benne, hogy igen. Nagyon megnyugtatott, mert én mindig csak azt érzem, hogy ezt meg ezt nem tettem meg és tulképpen semmi maradandót nem alkottam még és ahogy kinéz úgy tűnik nem is fogok, de hát lehet, hogy nem ez a fontos a döntésnél, ha nem a szív és a lélek állapota, hogy az milyen. Legalább is úgy érzem a lelki vezetőm válaszából, hogy ő valószínű ez alapján döntött.