2012. február 26., vasárnap

2012. február 26-i prédikáció

Kedves Olvasóim!
Ismét jegyzeteltem a déli szentmisén. A kiemelések tőlem származnak, és nyilván többet mondott a pap, de ezek a szavak mind kijöttek a száján, a rögzített sorrendben...
Az evangélium Krisztus Urunk megkísértése volt a 40 napos pusztai böjtölése végén.



Nagyböjt - itt van a kellő idő, amikor Isten kegyelme bőségesebben árad.
Lélekben mi is kivonulunk a pusztába, és vállaljuk a harcot a sátánnal (ahogy Jézus - hiszen a "szolga nem nagyobb Uránál").
LELKI HARCOT VÍVUNK.
Jézusban nem volt semmi, ami a sátán kísértéseit visszhangozza, mint bennünk. A mi természetünk sajnos nagyon is sérült.
A HÁROM KÍSÉRTÉS:
1.) Az érzékek kivonása az akaratunk alól. Mindenféle vágyaink...
2.) A vallással kísért. Még a legszentebb Biblia szavaival is képes visszaélni. Ne hatódjunk meg a jámbor szólamoktól, a gyümölcsöket kell nézni.
Jézus elutasítja a gyors sikert.
3.) A sátán végső célja: "ha leborulva imádsz engem" = Isten helyére akar kerülni. Nem bírta elviselni, hogy van fölötte valaki. Így akar a bűnök által RABSÁGBA zárni minket. Ez nem szabadság. Mire észhez térünk, addigra már késő: akaratunk annyira tönkrement, hogy nem tud már szabadulni.
Jézus nem tárgyal a sátánnal, nem akar kompromisszumot kötni.

Lelki fegyverrel kell küzdeni. Az "igazság fegyverzetével" vívjunk (Szt. Pál).
Ne okozzunk botrányt.
Az önlegyőzésben a türelem az első.
Még ha százszor is elbukok.
Mindent átadok Krisztusnak. Én inkább legyek szegény, inkább én legyek megrágalmazva, minthogy a másikat támadjam.
Vegyem figyelembe a másik ember érzékenységét is.
Magamat kell legyőzni. Az egómat kordában tartani.
Ha ez sikerül a nagyböjtben, megtapasztaljuk, hogy a "sátán eltávozik", és "angyalok jönnek" (ld. evangélium).
Önlegyőzésre fel! (böjt, jócselekedet, önmegtagadás)

Figyelem!
Szerda-péntek-szombat: tavaszi kántorböjt!!! Hozzunk áldozatokat és gondoljuk át az elmúlt negyed évet...

Nincsenek megjegyzések: