Legtöbbször úgy vagyunk Istennel, mint a gyerekek. Ezt bizonyára nagyon sokszor leírták már mások, de ma reggel én is fölfedeztem.
A fél éves csecsemő olyan, hogy ösztönből követelőzik, aztán ha megkapja bezzeg hálátlan, amúgy meg bele se gondol az egészbe. Mi is -rossz esetben- így viselkedünk Istennel, semmibe véve Jézus áldozatát értünk. Szerencsére Ő tudta ezt...
Ehhez kapcsolódik a "nagykorúság Istenben"-gondolat is. Álljanak itt Szent Pio atya mondatai, amiket már régóta meg akartam osztani az olvasókkal!
(az anya) "...Jól tudja, a kicsinek szilárdabb táplálékra van szüksége ahhoz, hogy emberré váljék.
Ily módon bánik Isten is a lelkekkel, sőt még fokozotabban. Először magához vonzza, és kedvességgel, vigasztalásokkal halmozza el őket. Ámde fennáll a veszély, hogy a szegényke jobban ragaszkodik majd az ajándékokhoz, mint az Ajándékozóhoz! Ezt a veszélyt Isten úgy hárítja el, hogy elválasztja őt, vagyis vígasztalanságba és sötétségbe meríti. (...)
Amit ő elhagyásnak vél, nem más, mint az Égi Atya leggyengédebb gondoskodásának bizonyítéka, aki a szemlélődő imára emeli." (stb.)
A fél éves csecsemő olyan, hogy ösztönből követelőzik, aztán ha megkapja bezzeg hálátlan, amúgy meg bele se gondol az egészbe. Mi is -rossz esetben- így viselkedünk Istennel, semmibe véve Jézus áldozatát értünk. Szerencsére Ő tudta ezt...
Ehhez kapcsolódik a "nagykorúság Istenben"-gondolat is. Álljanak itt Szent Pio atya mondatai, amiket már régóta meg akartam osztani az olvasókkal!
(az anya) "...Jól tudja, a kicsinek szilárdabb táplálékra van szüksége ahhoz, hogy emberré váljék.
Ily módon bánik Isten is a lelkekkel, sőt még fokozotabban. Először magához vonzza, és kedvességgel, vigasztalásokkal halmozza el őket. Ámde fennáll a veszély, hogy a szegényke jobban ragaszkodik majd az ajándékokhoz, mint az Ajándékozóhoz! Ezt a veszélyt Isten úgy hárítja el, hogy elválasztja őt, vagyis vígasztalanságba és sötétségbe meríti. (...)
Amit ő elhagyásnak vél, nem más, mint az Égi Atya leggyengédebb gondoskodásának bizonyítéka, aki a szemlélődő imára emeli." (stb.)
In: Maria Winowska - Padre Pio igazi arca (100. o.)
3 megjegyzés:
Ez elgondolkodtató. Nem olyan régen kaptam én is egy ilyen üzenetet a szilárd táplálékról egy nagy kibukásom után, de sajnos nem sokat változott még azóta az életem. Nagyon szeretném, ha jobban velem lenne Isten, de nem akar annyira közelíteni, amennyire én szeretném. Mindig csak azt érzem, hogy fiatalabb koromban sokkal erősebb voltam lelkileg és ez az erősség most egy kicsit hiányzik, pedig tudom, hogy ennyi idősen is lehetnék annyira erős.
Azt hiszem, a vadhajtásokat kell maradéktalanul lenyesegetni. Nekem eddig még nem sikerült...
Nem is fog. Mert akkor létezne tökéletes és bűntelen ember, ami meg nem létezik. Én úgy gondolom, hogy még csak a közelébe sem lehet jutni annak a bizonyos maradéktalanulnak, amit említettél, mert az ember a személyiségéből adódó hibákkal éli végig az egész életét. Az a jó, hogy Istent ez nem zavarja. Ez inkább minket zavar, mert megnehezíti az emberek között való életet, ugyanúgy, ahogy más ember más személyiségi nehézségei is megnehezítik a többi másik emberét is, de ezek csak nekünk okoznak gondot embereknek egymás között, Isten irgalmába bőven belefér minden ember, minden hibájával.
Megjegyzés küldése