2011. március 10., csütörtök

A nagyböjt kezdete

Prédikáció Hamvazószerdán

Eljöttek immár a bűnbánattartás napjai…

A nagyböjtben Isten kegyelme is bőségesebben árad ránk…

…ha több figyelmet szentelünk Istennek…

A hamuszentelés és hamvazkodás szertartása rövid maradványa a „vezeklők kitaszítása” szertartásának, akik ekkor nyilvános vezeklést vállaltak, mert súlyos bűnt követtek el. A vezeklés jeleként vezeklő ruhát kaptak, hamut a fejükre és kivezették őket a templomból. ((Bezzeg ma…))
A többi hívek később követték őket, mert mindenki rászorul az engesztelésre, vezeklésre.

A hamu erős jelkép.

Arra koncentráljunk, ami lényeges az életünkben. Nemde ez az ÖRÖK ÉLET. Helyre kell állítani a helyes értékrendet. „Nem engedem, hogy egyéb földi/világi dolgokra figyeljek.” Ha az ember ezeket ((a földi/világi dolgokat)) helyezi előtérbe, Ádám ősatyánk büntetésében valóban részesülni fog (azaz kiűzetik!).

Akármennyire komoly, mégse szomorú időszak a nagyböjti. Lelki tavasz, lelki újjászületés!

Ha ma az Úristen szavát meghalljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!

– fejezte be iszonyatosan hatásosan a beszédet Gellért atya. Egész megdöbbentem. Többeknek a tavasz kifejezés fogta meg a fantáziáját, nekem ez az utolsó mondat (mely idézetet foglalt magában).
Maga a prédikáció az oltár mellől hangzott el (az evangéliumi oldalról), a hely nagyon pici volt, de még így is nagy hálát érzünk a pálos atyák felé, hogy még dobogóval is kedveskedtek. (A fotókon látszik is a lépcsőbetoldás az oltár előtt.) Az orgona természetesen már nem szólhatott.





Evangélium előtt.

Nincsenek megjegyzések: