Dupla csavar

"Kérd meg Istent, hogy töltsön be azzal a fajta szeretettel, amit csak Ő képes nyújtani, majd határozd el, hogy továbbadod a társadnak ezt a szeretetet olyan módon, amely kifejezi, mennyire hálás vagy Istennek irántad való szeretetéért. Ilyen csodálatos a megváltó, helyreállító szeretet. Ilyen hatalmas ereje van a hűségnek."
(Merj szeretni! 108. o.)

Sosem vagy értéktelen

"Halála által semmissé tette azt az állítást, hogy értéktelen vagy, akit senki nem szeret. Ha bármikor is így érzel, akkor figyelmen kívül hagyod a keresztet. Jézus ott bizonyította be, hogy szeret téged." (Merj szeretni! 97. o.)

Szeretnék ideidézni egy blogbejegyzést is Reina Nicolasa tollából: LINK

Egy bekezdés belőle:

"Azt hiszem, hogy aki megnézi ezt a videót, csakis úgy kiálthat fel: milyen jó, ha van egy férfi, aki így néz ránk! Igen, ennek a jelenetnek az első rétege valóban az, mennyire gyönyörű, ahogy Brandon ezredes beleszeret a lányba első látásra, és ahogy ez tükröződik az arcán. Felfedezi a lányban az értéket, megkívánja a maga feleségének, és talán már látja is, hogy milyen lenne, ha ez a lány az ő feleségeként zongorázna így és neki énekelne: látja a lehetséges szép jövőt. Ám én második rétegként azt fedezem fel benne, hogy Isten is valahogy így néz ránk. Az Ő szemének tükrében csodálatosak vagyunk, mégpedig a legcsodálatosabbak, az Egyetlenek, minden hibánk ellenére. Felfedezi bennünk a szépséget, magának akar minket, és Ő is látja azt, hogy milyenek lehetnénk, ha az Övéi lennénk, és milyen szép lenne, ha megvalósulna mindaz, amit Ő eltervezett a számunkra."

Nyaralás

Szombathelyen és környékén jártam a lányommal kettesben. Ezt a képet direkt a blogolvasóknak fotóztam Perenyén:

Közben elérkeztem a 40 napos program feléhez (Merj szeretni!). A férjem itthon pihent (sajnos munka után), és egyik este ő is megnézte a Fireproof című filmet. Rájöttem, miért is ilyen jó ez a film (amellett, hogy borzasztóan amerikai):

Amikor megnéztem, nagyon együtt tudtam érezni a feleséggel.

A férjem ezt mondta, miután megnézte: "A férfinak volt igaza"!

Na szóval jó nagyot nevettem, és még ezt is meg lehetett beszélni, hogy szerintem miért nem volt hibás a nő. Így a férjem is kicsit átláthatta a női logikát, és utána vice verza.

Maga a nyaralás csodálatos volt. Szuper emberekkel, áradt a kegyelem, egymást licitáltuk túl a szeretetben. Utána jöttem rá, mennyire igazam volt akkor, amikor váltig állítottam: ha mindenki megtartaná a parancsokat, akkor egy boldog világban élnénk! Egy burokban élhettem ebben a Zsolozsmatáborban.

Deo gratias!

Kísértés

Nos, haladok az öngyógyítás által a házasságom csodálatossá tétele felé.

A mai napi "menüből":

"Ideje újra szeretni. Újra udvarolni. Újra álmodozni. S mindezt gyönyörűséggel!" (...) Ha "korábban már részed volt a gyönyörködésben - ami a házasságod legelején természetes volt -, akkor megvan a lehetőséged arra, hogy újra részed legyen benne. Még akkor is, ha ez nagyon régen volt. Még akkor is, ha egy csomó minden történt, ami által másként látod a társadat". (Merj szeretni! 68.o.)

Sajnos erről eszembe jut, hogy mi szokott történni akkor, amikor már nem figyelnek egymásra a házas felek: a fentieket nem a társukkal élik újra, hanem máshol keresnek vígaszt! Például a nőnek elég egy kedves gesztus a "betolakodó" részéről, ahogy látható a Fireproofban is. A filmben ábrázolt feleség annyira vágyik a szeretetre, hogy visszamosolyog akár egy bájgúnárra is, ha az megértően pillog rá.

Pláne ne dőljünk be annak, hogy mi katolikusok vagyunk. Az életnek ezen a területén sem szabad kard élén/kötélen egyensúlyozni. Az Isten nem fog a szabad akaratunk ellenére megmenteni, ha szándékosan belegyaloglunk a mocsárba. Sőt sokszor kifejezetten megengedi az ingoványos talajú jeleneteket az életünkben. Ilyenkor nagyon fontos, hogy észnél legyünk.

   Ne tompítsuk a lelkiismeretünket semmivel, ne legyünk "véletlenül védetlenül" (se szó szerint, se átvitt értelemben) - azaz őrizzük a kegyelmi állapotunkat.

Egy házasság sem mindenható. Munkálni kell a talaját minden erőnkkel. Nem szabad hagyni, hogy a figyelmünkkel a tűz is lankadjon.

Az esküvői meghívóm mottójáról sajnos sok éven át megfeledkeztem:

"Istenem, ne engedd, hogy a láng - amit a szívemben gyújtottál - valaha is kialudjon."

Szent Gianna Beretta Molla imája ez, aki bizony egy példás életű erős asszony volt.

Önkritika

"Ha többet kritizálod, mint dicséred a társad, az csakis azért van, mert megengedted a szívednek, hogy önző legyen. Te vezetted be saját magadat a kritizálásba." (Merj szeretni! 67.o.)

Harc

Egy többgyermekes barátnőmmel beszélgettem, amikor hirtelen odafordult hozzám, és a következőt kérdezte:

- Te nem érzed, hogy házasként mekkora súlyok nyomnak le?

Bólogattam, és arról kezdtünk el diskurálni, hogy a világ mennyi mindennel nehezíti meg a dolgunkat.

Itthon este azon töprengtem, hogy álmomban se gondoltam volna, hogy NEKEM kell végigcsinálnom a 40 napos "lelkigyakorlatot", holott a férjem azt állította, hogy ő is a maximumot nyújtja. Még az is felmerült, hogy az én igényeim túl magasak! (Pedig nem feltétlenül, csak rossz felé mentek az "energiák".)

Voltak, akik azt állították, hogy a házasság márpedig ilyen. Hogy "a szerelem elmúlik", "a két fél elhidegül egymástól" etc. Én viszont azt gondoltam: NEM! 

Én úgy gondolom, hogy Jézus nem azért szentelte meg a házasság intézményét, hogy rosszul érezzük magunkat benne. (Még akkor sem, ha ez itt nem a Mennyország.) Isten nem akarhatja, hogy szeretetlenek legyünk!

Ne fogadd el, ha egy egyházjogász nyújtja a névjegyét, miszerint szívesen szétválaszt benneteket, "ha már ennyire nem megy". El ne hidd, hogy nincs tovább!

Igen, én akkoris a "Himaláját" akarom megmászni, ha bele is halok, akár mint pl. Erőss Zsolt is...

A házasság csiszolása csak üdvös lehet, és Istennek tetsző, hiszen egyre jobb emberré válsz. S nemcsak magadat, de a társadat is felemeled ezáltal!

Ne te legyél az, aki kimondja: válni akarok. Ne te legyél a saját esküvői ígéreted megszegője.

Állítólag amikor így szólsz a házastársadhoz: "Már nem szeretlek", valójában azt mondod, hogy "Ott kezdődik, hogy soha nem is szerettelek feltétel nélkül". (Merj szeretni! 47. o.)

Felöltöm hát páncélruhámat, mint az Orleans-i Szent Szűz, és boldogan indulok a csatába :)

Egy hárpia tanácsai

Nem hiszem, hogy csak én szenvedek az életben a kommunikációs problémáktól. Sok félreértés adódhat, és néha bizony sorsdöntő helyzetekben is előfordul egymás meg nem értése.

Például emlékszem a szülésemre. A nőgyógyász folyamatosan azt kiabálta: "Engedje el a babát". Én meg folyamatosan koncentráltam, hogy lélekben el bírjak szakadni tőle, holott fizikálisan összeszorítanom nem kellett volna magam odalent. (Ez így utólag vicces, de legalább fél órával meghosszabbította a kitolási szakaszt.) Egyszerűen más szavakkal (is) kellett volna mondania, hogy egyértelműbb legyen.

Egy másik ilyen dolog, hogy a házasságomban a problémák természetesen nem most, hanem már évekkel ezelőtt elkezdődtek. Beszéltem is papokkal erről, de nem találtam sajnos egy ráérő lelkivezetőt, aki részletesen meghallgatott volna. Az 1-1 alkalmas találkozások vagy a gyónások alkalmával történt megemlítések esetemben csak arra voltak jók, hogy félreértéseket szüljenek.

Például egy fülkében megemlítettem, hogy a férjem panaszkodott, hogy nem tisztelem őt eléggé. (Direkt nem azt mondtam, hogy tiszteletlen voltam vele, mert nem éreztem ezt, csak tudtam, hogy a probléma fennáll.) Erre a gyóntató kenetteljesen megkérdezte: "Segítsek?", és rámzúdított egy nem igazán helyénvaló dolgot. Nem tájékozódott kellő körültekintéssel az ügyünkben, és nemes egyszerűséggel hárpiának bélyegzett, holott nyilvánvalóan csak szeretetre vágytam volna, és nem gonosz szándékkal bántottam a férjemet. Volt is egy bejegyzésem, amiben egy videón ez a hatalmas termetű madár magával ragad egy lajhárt, és élve felkoncolja a fiókáinak. Gondolom az atya gondolatmenetében a férjemet a lajhár jelképezte volna...

Azóta leszedtem a képeket és a videót is. Csoda, hogy az ilyen tapasztatok nem távolítottak el a gyónástól és/vagy az egyháztól és/vagy a papoktól stb. Sajnos azonban a jó lelkipásztorok sem tudtak hosszú távon segíteni. Hiába mondták el az ilyenkor megszokott recepteket, hogy "be kell vonni Jézust a házasságba", "ketten legyetek hármasban" meg hasonlók, "Istenben szeressétek egymást" stb. Ezek nem segítettek semmit, mert a hogyanját nem bírtam megfogni, és a türelmem pedig egyre csak fogyott. Hiába lebegett előttem a szeretethimnusz, egyre inkább az örök zengő ércnek és pengő cimbalomnak éreztem csak magam tőle.

Például egy ilyen segítő mondat: "EZ A KONFLIKTUS CSAK AKKOR VÁLNA VALÓDI SORSCSAPÁSSÁ MINDKETTŐTÖK - gyermeketek és az egész családi és egyházi környezetetek - SZÁMÁRA, HA MEGOLDATLAN MARAD !! VALÓJÁBAN LEHETŐSÉGET REJT MAGÁBAN ARRA, HOGY MÉG JOBBAN MEGISMERJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK EGYMÁST, MINT KORÁBBAN !!!" Ez mind olyan szép, de mit is kezdhetne ezzel egy végletekig elkeseredett ember?! Az a véleményem, hogy kifejezetten gyakorlati tanácsokra van inkább szükség, és nem (csak) jól hangzó optimista gondolatokra. Mindenesetre hála minden jószándékú embernek, de nekem a Merj szeretni! című könyv segített kizárólag, ami egy 40 napos programot foglal magába: minden napra ad egy konkrét feladatot, és egy kb. 3 oldalas olvasnivalót (nem mellesleg Bibliai idézetekkel gazdagítva, alátámasztva).

Lehet, hogy ez csak az én utam, és másnak elég kevesebb is vagy valami egészen más, mindenestre hozzátettem én is egy kis okoskodást a többihez. Az egyetlen célravezető, ha a problémáidat megoldod magad, és nem másoktól vársz segítséget. Hozzám az Isten eddig egyetlenegyszer szólt hanggal, és (évekkel ezelőtt) ezt mondta: "Ne emberektől kérj segítséget, hanem csak Tőlem".

Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Hajrá-hajrá.

Holtáiglan

   Pár napja egy papszentelésen a gyóntató atya elzavart ahhoz a paphoz, aki összeadott bennünket a férjemmel. Azon nyomban telefonáltam az esketőnknek, aki mélyen megrendült annak hallatán, hogy mekkora a baj. Egy szerzetesről van szó, és már bánom, hogy felhívtam, mert arra gondolok, hogy számára mérhetetlenül fontos lehet, hogy ne csorbuljon a hivatásába vetett hite. Nélkülünk is annyi a válás, hűtlenség, hitszegés, aposztázia. A szemem láttára is ugrott már ki rendből örökfogadalmas, és a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy apám még az országból is elhúzott, miután anyám elvált tőle 2 kisgyerekkel. (Az idősebb voltam én.) Most meg azt kell látnia, hogy akikben eddig bízott, talán nem is kősziklára építették a házukat.

   A férjemet egy érettségi utáni képzésen ismertem meg; 18 éves voltam, ő 20. 1998-ban történt, tehát idén 15 éve! Tavaly augusztusban ünnepeltük volna a hatodik házassági évfordulónkat. A lányunk alig múlt egy éves, én egy bokaszalag-szakadásból lábadoztam éppen, pénzünk szokás szerint akkor sem volt... Eredetileg arról volt szó, hogy elhalasztjuk. Mindennek lassan egy teljes éve!

   Pedig mikor összeházasodtunk, én szerettem volna lenni a katolikus mintapár, s mikor figyelmeztettek, hogy a hatodik, hetedik év nagyon nehéz lesz - csak legyintettem. Aztán jöttek a baljós jelek, de nem vettem komolyan. Eleinte azt hittem, hogy ilyenek minden házasságban előfordulnak. Aztán hirtelen túl késő lett. Már csak a pesszimizmus volt jelen, a verejtékszagú ígéretek és be nem váltott fogadkozások, a pusztába kiáltott szavak, hajnalig hiába hulló könnyek, meddő vitatkozások és állandó veszekedés. Íme egy találó 10-es lista ("Ha több, mint 5 igaz rátok, ideje riadót fújni!"):

1. Egyedül hozod meg a döntéseket 

2. Eredménytáblázatot vezetsz 

3. A te vágyaid kerültek előtérbe 

4. Csapattársakból szobatársakká váltatok 

5. Oda ütsz, ahol a legjobban fáj 

6. Már nem randiztok 

7. Máshol keresel vigaszt 

8. Már az idejét sem tudod, mikor szeretkeztetek utoljára 

9. Nem beszélgettek egymással 

10. Lélekben már kiszálltál a kapcsolatodból 

(Részletesebben kifejtve: "10 jel, hogy veszélyben a házasságod" ITT)

   Magamtól kellett rájönnöm, hogy vissza kell találnom a lelki békémhez. Megváltozni nem lehet, de nem is kell. A társunkat se szabad megváltoztatni próbálni. Egyszerűen arra kell összpontosítani, hogy ami egyszer már működött, az nem lehet véletlen. Főleg nem egy olyan kapcsolatnál, ami tizenéven keresztül, tűzön-vízen át tartott. Közben megtértem, bérmálkoztunk, templomban is megesküdtünk, gyermekünk született. Vissza kell térni a kezdetekhez.

   Nemrég értettem meg azt is, hogy ezekre a dolgokra nem vagyunk sem méltóak, sem készek. A gyermeket nem érdem szerint "osztogatják". Házastársat sem az kap feltétlenül, aki erre a legalkalmasabb. Furcsa ezt megtudni. Talán segít azoknak a fájdalmát enyhíteni, akik egyedül vannak és/vagy nem lehet gyermekük.

   Egyetlen kötelességünk van, főként katolikusként: törekedni - a mennyre. Minden erőnkkel. És csak arra.

   Most próbálkozom. Nem kicsit... (:

Tűzbiztos házasság

Ühüm.

Aki házasságban él, és még nem látta volna, kérem, hogy -minden ellenérzése ellenére- nézze meg: Szerelempróba LINK.

 A filmben szereplő 40 napos program magyarul is megjelent Merj szeretni! címmel. Ma kezdtem a megvalósítását, holnap jön az első "feladat". Ha lesz valami hasznos és közzétehető, akkor igyekszem majd megosztani itt is...