2011. június 13., hétfő

Pünkösdhétfő

Nos, vasárnap nem bírtam, de ma elmentem én is a szentmisére. Szentségekkel indulok neki ennek a hétnek, a hálaadás időszaka ez. Édesanyám egész hétvégén babaruhákat vasalt, a gyerekszoba nagyjából készen van. De lássuk inkább a prédikációvázlatot...



A tegnapi napon betelt a Húsvét utáni ötvenedik nap, és még mindig nem szűnik a mosoly az Egyház arcán! Az egész hetet úgy ünnepeljük, mintha egyetlen nap lenne...
Pünkösd is "keresztelési ünnep" (a Húsvéthoz hasonlóan). Pünkösd vigiliája hasonlóan zajlott, mint Húsvétkor a liturgia. A mai olvasmányok középpontjában is a keresztség áll. Új "tagok" csatlakoznak, épülnek be a Titokzatos Testbe. A Szentlélek az Egyház építője. Kiárad az Egyházra (is), hogy egy lélek legyünk az Atyával és Fiúval...
Érvelhetünk a test és lélek egymásrautaltságával. (...) Nem szabad e kettőt szembeállítani egymással!!! Nem szabad szembeállítani a Szentlelket az "intézménnyel". A szakadárok állítják, hogy most már csak a "szeretet" van, és ne legyenek például dogmák stb. Pedig ez lenne a halála, ha az Egyházat szétrobbantanánk.
Manapság sokan a "nem hétköznapi" adományokra akarják terelni a hangsúlyt (amilyen pl. a nyelveken szólás). Vajon mi kevésbé lennénk hitelesek, mert nem beszélünk így??? Szent Ágoston erre nemet mond: "Miért akarsz beszélni így? Hiszen te egy Testnek a Tagja vagy (...), legyen ez neked elegendő" ((egy olyan Testé, ahol igenis beszélik az összes nyelvet a földön)).
Ha ez az egész Test számára szükséges lenne, akkor megadatna. A kezdeti Egyház számára ez inkább "nászajándék" volt. És most már, hogy elterjedt, a Szentlelket inkább a MEGSZOKOTT, MINDENNAPI helyeken keressük. Ne legyen különcködés, szakadárság!!!
Nagyon gyanús, ha valaki ki akar válni. A Szentlélek mindig az Egyház egysége.

A kereszthalált és a feltámadást kell elfogadni. Ezen áll vagy bukik az egész. Az apostolok mindig ezt hirdették.

A Boldogságos Szűz Mária az Egyház örökös őssejtje, prototipusa. A Szentlélek leszállópályája. Alkalmas volt arra, hogy a Lélek benne "lakást vegyen".
Ezt a Máriás lelkületet kell ápolgatni magunkban. Oda száll a Szentlélek, ahol felismeri alázatos mátkája képmását...

1 megjegyzés:

Ildikó írta...

Milyen szép ez a beszéd.
Azért ezzel a nyelveken szólással vigyázni kell, mert ez lehet a Szentlélek munkája akkor is, ha éppen nem ezt gondoljuk, vagy egy szent azt mondta, hogy ne akarjunk nyelveken szólni. (Ő nem az utolsó időkben volt az egyháznak földi zarándokként tagja.)Az igazi nyelveken szólás nem akarat kérdése, hanem az Istennek átengedem magamat, hogy használjon kérdése. Szóval én ezzel óvatos lennék. Attól, hogy valaki nyelveken szól még nem különcködni akar. Ez egy ajándéka az Istennek és van akinek van, van akinek meg nincsen, mert neki mást adott Isten nem a nyelveken szólást. Viszont az fontos, hogy a nyelveken szólásnak akkor van igazán értelme, ha szolgálni lehet valahogy vele. Én pl ismerek egy olyan papot karizmatikus körökből, akinek megvolt a nyelvek ajándéka, de most nem használja már, és valahol azt érzem, hogy talán az a szolgálat amit csinál az sokkal fontosabb, mint az, hogy a nyelveken szólással szolgáljon és a mostani szolgálatához talán nem is igazán ez az ajándéka szükséges a Szentléleknek, hanem más ajándékok. Az én életemben ennek egyébként nagy jelentősége volt, mármint annak, hogy nem tudtam nyelveken szólni és a mai napig sem tudok. Úgy érzem, azért nem tudok, mert valószínű számomra ez az ajándék nem adatott meg. Én úgy gondolom, hogy a személyiségem útját állja a Szentlélek ezen ajándékának és ha ez esetleg tényleg így is van és jól látom ez ügyben magamat, akkor ez egyben azt is jelentheti, hogy nem is számíthatok arra, hogy ezt az ajándékot valaha is megkapom. De azt hiszem sokkal többre mennék más ajándékokkal és jobban is szeretnék mást.