Tanúságtétel

Csodálatos dolog történt, és ma végre van erőm megosztani az örömömet a blogolvasókkal is.

Pénteken volt a patrónusom ünnepnapja, aki Páduai Szent Antal. Délre kellett visszamennem heti kontrollra a magándokimhoz a Szent János Kórház szülészetére. Mikor a nőgyógyászom elkezdte nézni a hasi ultrahangot, hümmögött nagyokat. Később a csodálkozás hangjainak tudtam be, mert közölte, hogy nagyon meg van elégedve: jelen pillanatban túlvagyok a nehezén, megállt a folyamat, sőt semmiféle szivárgás és/vagy vérömleny nem látszik, a baba feje lent van, és a méhlepény kellőképpen eltávolodott a méhszájtól.

Amit mindenesetre tudnom kell, hogy a méhlepény továbbra is mélyen fekszik, ezért még 2 hét szigorú pihengetés, utána azonban már bármikor szülhetek nyugodt szívvel. Megnéz június utolsó hetében is, de utána felőle mehetek Isten hírével :) 

Úgy tűnik, a méhlepény károsodása nem okozott gondot a baba táplálásában: "Anna" már 2100 g (+/- 300g). Ma (vasárnap) vagyunk 34 hetesek... 

Diagnozis: "33 hetesnek megfelelő biometria." 

"Egy élő magzat koponya fekvésben. Átlagos mennyiségű magzatvíz. Jó magzati szívműködés. Placenta a hátsó falon tapad, széle a belső méhszájat nem éri el. A belső méhszáj felett coagulum jelen vizsgálat során nem volt látható. Flowmetria: norm.flow."

Madarat lehetett volna velem fogatni! 

 

MINDEN IMÁT NAGYON KÖSZÖNÜNK, KÖSZÖNÖK!!!

Még a szülést kell majd túlélnünk, addig is nagyon fogok magamra vigyázni... 

Krisztusban szeretettel, hálával: MM

Pünkösdkor írom

Felrémlett előttem egy kép. A sátán rabszolgái osromolják a méhemet, míg a méhszájam alatt angyalok serege tarja a frontot éjjel-nappal, miközben védőszenjeim is mindent bevetve küzdenek az ördögi erőkkel.

Mi ebből persze semmit se látunk. Annyi van, hogy 2014. május 26-án hétfőn este harmadik alkalommal is elkezdtem vérezni, összevéreztem a lepedőt, és megint kórházba kerültem, immár 11 napra. Ott is volt egy hajnali kettes időpont, amikor megindult a vér. Az egyik legszörnyűbb érzés erre ébredni. Ma vagyok 33 hetes kismama. Megállapították, hogy a méhlepényem széle levált, lifeg és szivárog. Anna-baba szerencsére jól van! Deo Gratias...

 Ami hihetetlen, hogy azt mondták, végig bent kell most már feküdnöm a kórházban, váratlanul mégis hazaengedtek Pünkösdre. Az a csoda is ért, hogy az orvosom felcsillantotta a hüvelyi szülés lehetőségét, amit nagyon szerettem volna. (A programozott császár gondolatával nehezen barátkozom.)

Na szóval itt tartunk most. A Szentlélek legyen mindenkivel!

MM

Ágyhoz láncolva

Először is hadd ajánljak egy blogot, illetve róla egy bejegyzést: A szenvedés értelme KATT(anj rá). Jó alapot ad a pár mondatomnak, amit mondani szeretnék. De előbb még egy (kedvcsináló) idézet a cikkből:

"Egy dolgot viszont tehetünk a szenvedéssel, mégpedig hogy erkölcsileg jóvá tesszük, vagyis értelmet adunk neki, jóra használjuk, kihasználjuk saját javunkra vagy másokéra. Erre pedig nem más adott példát, mint maga Jézus Krisztus."

S ha már a megváltónál tartunk, essen szó konkrétan az állapotommal összefüggő életérzésről is: 

"Krisztus kereszthalála olyan, mint a nő számára a szülés: szenvedés, amelyen át kell esni, de sokkal nagyobb az öröm, ami utána következik. Értelmes szenvedés. Egy olyan szenvedés, ami bár érzékileg rossz, erkölcsileg jó. Mondjuk úgy: megéri. Sokkal nagyobb az az erkölcsi jó, ami belőle következik, mint az az érzéki rossz, ami megtörténik."

Napi 23 órát kellene feküdnöm a méh "fordított krumpliszsák" mivolta miatt, hogy ne nehezedjen nyomás a méhszájra. Még ülni se esik jól, pedig beh szívesen lennék a szabadban!

Vasárnap kivételt tettem, és elkísértem a férjemet a templomba. Misén nem mertem maradni, csak sétáltam egyet, gyóntam, majd egyedül busszal haza. Annyira el vagyok már kenődve az állapotom miatt, hogy nem bírtam már belegondolni, micsoda jó dolog is ez valójában! 3 hónap fekvés. Ugyanabban az ágyban, ugyanabban a szobában, ugyanazt a plafont bámulva. Mikor fáj a gépelés, türelmetlen vagy az íráshoz, elfogytak a filmek, unod az olvasást, nem bírsz figyelni az imára. Testi-lelki gyötrelmek tárháza támad rád, fura kísértések, sőt öngyilkossági gondolatok kínoznak.

Ekkor jön egy pap, és mond valami nagyon szépet. Például, hogy dehogy vagy felesleges. Vagy hogy Jézus is a látszólagos tétlenségben cselekedte a legtöbbet és legnagyobbat: szenvedése árán váltotta meg a világot, engem is. Krisztus a keresztre volt szegezve, én pedig az ágyamhoz. Hálás vagyok a párhuzamért, mert végre értelmet adott ennek az állapotnak, mégha méltatlan vagyok is. Mégha alkalmatlan vagyok is. Mégis ezt adta az Úr nekem, és megköszönöm, mert az utóbbi időben nincs is többre erőm. A lényeg, hogy napjában töbször ajánljam fel ezt az egészet, és legyek tudatos. Az anyaság erről is szól...

A fotón Neumann Teréz látható, aki a tökéletességig vitte a "szenvedést", és az Isten stigmákkal ajándékozta meg. Az ágya mellett egy feszület látható. Nőként lehetne akár ő a példaképem...

Sírnivaló - 2014.

Olyan felelőtlen nők között kell léteznem, akik viháncolva vetetik el a gyereküket, és ezt még büszkén le is videóztatják és közszemlére bocsátják; a másik oldalon pedig megnyeri az európai dalversenyt egy tehetségtelen férfi modell, akire nem mernek nem adni maximális pontot, csak mert nem vágta le a szakállát, miközben nőnek öltözött. Mindez egy héten belül...

:-(

Túlélve a nagyböjtöt

Miután sikeresen felszívódott az egyik haematoma, keletkezett egy másik, és a méhlepény 6 hét alatt egy tapodtat se mozdult. Mivel másodszor is véreztem, újra csak kórház, most 4 nap.

Apósom nagypénteken délben (!) meghalt.

A többi gondról nem ejtek szót.

Aktuális szentek

Az év elején kipróbáltam ezt a "közbenjárógenerátort": ld ITT. Szerintem hasznos, és jó.

Nekem akkor Szent Ágostont "dobta a gép". Nagyon örültem neki, mert úgy éreztem, vissza kell térnem az alapokhoz. Azokhoz, amiket megtérésemkor tartottam fontosnak, 9 éve! Például ez az idézet volt az ágyam mellett akkoriban:

"Nyugtalan a szívünk mindaddig, míg tebenned, Uram, meg nem nyugszik." Szent Ágoston

Szent Ágoston számomra azért is fontos, mert én is ún. felnőtt megtérő vagyok, és egy bűnökkel nehezített létből tértem meg.

A másik szent, aki mostanában fontossá vált számomra, az pedig Nepomuki Szent János. Ezeket a képeket az interneten találtam, a budapesti János kórház bejáratánál látom hétről-hétre. Csodálatos, hogy a szobrász egy óriási feszületet alkotott a kezébe! Évek óta sokat segít, amikor elindulok a meredeken fölfelé, egyik vagy másik épületbe. Akár látogatni, akár betegként érkezem a helyszínre...

Nagyböjtöm

A nagyböjt azzal kezdődött, hogy ott kényszerültem hagyni a hagyományos rítusú misék látogatását az állapotom miatt.

Sok kérdésemre választ kaptam még a hatvanad vasárnapon, ahol a prédikációban elhangzott a felhívás: készítsünk "harci tervet", "stratégiát" a nagyböjti időszakra. Ezt énekeltük:

Kelj fel, Uram, miért alszol?

Kelj fel, s ne űzz el végleg!

Miért fordítod el arcodat?

Segíts, és szabadíts meg minket!

Apósom agyvérzést kapott, és lebénult a fél oldalára (és ekkor a nagyböjt még el se kezdődött). Már húshagyó kedden szaggató derékfájást éreztem, annyira, hogy csütörtökre azt hittem, lumbágó.

Minden percben sírni tudtam volna. Ilyenkor mindig arra próbálok gondolni, hogy legalább van mit felajánlani... Aztán vasárnap beütött a krakk. Vérzéssel kórházba kerültem, aznap töltöttem a 20. hetet (=félidő). Ez már végképp nem volt vicces, hiszen a vetélésem is így kezdődött. Fenyegetett a halvaszületés. Kiderült, nem vették észre, hogy a méhlepény alja eléri a méhszájat, ahol keletkezett vérömleny is. Ottmaradtam a kórházban, aztán hazajöttem a 2 és fél éves 15 kilósomhoz. Elvileg feküdnöm kéne...

Közbenjárását kértem a kórházba menet

Tegnap óta végre van magándokim, sajnos muszáj volt, mert nagyon megijedtem. A 24. héten vizsgál majd meg, akkortól már koraszülésnek számít, ha netán beindulnánk. Aznap lesz -amikor betöltöm a 24. hetet- a férjem születésnapja, és nem utolsó sorban Húsvétvasárnap is. Tehát? Pont a nagyböjtöt kell kibírnom ebben az állapotban.

Nem marad más hátra, mint előre. Deo gratias.

Az elnőiesedésről

Annak idején többször felemeltem a szavam a szentmisén való helytelen női szolgálattevés ellen. Most találtam szinte kiegészítésként egy szerintem igen értelmes és magyarázatul szolgáló írást erről egy nemrég nyílt blogon, melyet most megosztok ITT

A cikk végkövetkeztetése: "Az Egyház ilyen terű gyógyítása most nagyban a mi női kezünkben van. Nekünk kell lépéseket tennünk."

Hókuszpók esküvője

Ez lesz a végeredménye, ha nincs jelen liturgia vagy egyháztörténet szakértő a rajzfilm készítésekor :D

A báró leányát egy piros ruhás püspök próbálja összeadni Hókuszpók úrral. Az oltárnak nem nevezhető asztalon furcsán felrakott terítő, még furcsább "teríték" és a legkülönösebb, hogy miért nem ad orientem áll a pap az oltárhoz képest...

Örüljünk

12 hetes. Él.