A nagy civilizációban az ember lánya elveszti ösztöneit. Valahol hátul mégis motoszkál valami, legbelül... Igaz, így nehezebbek a napok, de mégis dönteni kell, hogy hallgat-e a szakemberre, vagy inkább a másikra, aki azt mondja, amit érzek a szívemben. (Jelen esetben egy szoptatási tanácsadó, aki nem mellesleg egy katolikus pap testvére.)
Nem adtam cumit a gyerekemnek, és most már nem is fogok. Ráhangolódtam, és mivel első gyerek, neki még megadatik ez a szabadság. (A másodiknak az lesz a legszuperebb, hogy hordozóban élhet, ami a mostaninak nem dukál, legalábbis első 3 hónapban nem tettem meg vele.) ((Valaki bizonyára a testközelben tartást is ellenzi majd.))
De én akkor se fogom megvonni egyikőjüktől se a szopikat! Tudvalevő, hogy nemcsak éhségből kérhetik magukat mellre. Persze, hogy ez az anyának kellemetlenség lehet, de jelentem: 3 hónap alatt kialakult a mi biológiai óránk is.
Igenis szabad feladnunk mindent 7 hónapig. Én hiszek ebben, mégha nekem extra nehéz volt, mert nem teljesen egészséges a kislányom. De éppen ezért is: a szopi fájdalomcsillapító is, ellazítja szegényt. Ezért hajlandó vagyok éjszaka is felkelni. És nem él vissza vele, mert ha nincs "hasfájása", akkor végigalussza az éjszakát.
Születési adatai: 3250 g 32 cm. Három hónapos korára: 6700 g 61 cm.
A gyermekorvos túlsúlyosnak minősítette :(
Majd' felrobbantam!
Azért született ez a bejegyzés, mert azt akarta volna, hogy szoptassam ritkábban a gyereket. Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínűleg ő is sopánkodott volna, ha emiatt elmegy a tejem, hogy bizony mostantól tápszerezni kell......... És azt hiszem, még idegbetegebbek lettünk volna, én is meg Mici is, hiszen rengeteget sírt volna, ahelyett, amilyen most: NYUGODT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT a merev izmai ellenére is!!!
Meglátásom szerint ez nem az a téma, amikor a szülő az okosabb! Higgyük el: a kisbaba tudja jobban, mennyit akar és bír megenni. Legalábbis az enyém beosztja magának, nem szokta kibukni. Sosem korlátoztam se a hosszát se a napi mennyiségét a szoptatásnak. Ezt kivitelezni sokaknak fárasztó lehet, de remélem, hogy megéri. Kell hozzá egy türelmes férj is persze, esetleg segítőkész nagymamák (mégha távol is vannak).
Na szóval, hogyan látnál hozzá a szoptatáshoz, ha egy lakatlan szigeten lennél, és nem olvastad volna pl. Dr. Spock-ot? :D
Igenis szabad feladnunk mindent 7 hónapig. Én hiszek ebben, mégha nekem extra nehéz volt, mert nem teljesen egészséges a kislányom. De éppen ezért is: a szopi fájdalomcsillapító is, ellazítja szegényt. Ezért hajlandó vagyok éjszaka is felkelni. És nem él vissza vele, mert ha nincs "hasfájása", akkor végigalussza az éjszakát.
Születési adatai: 3250 g 32 cm. Három hónapos korára: 6700 g 61 cm.
A gyermekorvos túlsúlyosnak minősítette :(
Majd' felrobbantam!
Azért született ez a bejegyzés, mert azt akarta volna, hogy szoptassam ritkábban a gyereket. Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínűleg ő is sopánkodott volna, ha emiatt elmegy a tejem, hogy bizony mostantól tápszerezni kell......... És azt hiszem, még idegbetegebbek lettünk volna, én is meg Mici is, hiszen rengeteget sírt volna, ahelyett, amilyen most: NYUGODT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT a merev izmai ellenére is!!!
Meglátásom szerint ez nem az a téma, amikor a szülő az okosabb! Higgyük el: a kisbaba tudja jobban, mennyit akar és bír megenni. Legalábbis az enyém beosztja magának, nem szokta kibukni. Sosem korlátoztam se a hosszát se a napi mennyiségét a szoptatásnak. Ezt kivitelezni sokaknak fárasztó lehet, de remélem, hogy megéri. Kell hozzá egy türelmes férj is persze, esetleg segítőkész nagymamák (mégha távol is vannak).
Na szóval, hogyan látnál hozzá a szoptatáshoz, ha egy lakatlan szigeten lennél, és nem olvastad volna pl. Dr. Spock-ot? :D
2 megjegyzés:
Kedves Mária Magdaléna!
Én ugyan nem vagyok igény szerinti szoptatás párti, de nem vagyok dr. Spock párti sem. (Engem Spock-kal próbáltak annak idején szoktatni és nem vált be :) ). Középutas vagyok. Én Tracy Hoggot olvastam (Nekem nagy önbizalmat adott akkor, amikor minden anyuka bizonytalan és tehetetlen, és ezért hálás vagyok). Nekem az ő hozzáállása vált be, amely szintén azzal kezdi, hogy az ember a gyereket és szükségleteinek törvényszerűségeit figyelje meg, és ahhoz igazítsa a rendszert, persze rugalmasan. Nekünk ez vált be. Egy józan, jó rendszer ez, amely a babából indul ki, mégsem mérnöki pontosságú, hanem hagy helyet a rugalmas alkalmazkodásnak és csöppnyi idő jut az anyukának is önmagára (ami tapasztalataim szerint szintén nagyon fontos).
Véleményem szerint, minden gyermek más, és emiatt mások az igényeik is. Örülök, hogy ti megtaláltátok azt, ami nektek bevált (mind Micinek, mind neked). Nagyon fontos, hogy ilyen biztos vagy most már magadban, mert elsősorban te hozod a döntéseket Mici számára, nem a védőnők és mások, és jó, hogy odafigyelsz rá, mire van szüksége. Azért is fontos a magabiztosság, mert a babád is biztonságban érzi magát melletted, ha határozott vagy.
Én egyetértek veled abban, hogy ha súlyosabb is a babácska, azt később a mozgással le fogja dolgozni. Az én Cicukám is nagyon husi volt, most meg egy filigrán kislány.
A védőnőknek az a hivatali dolga, hogy aggódjanak. Nekem vagy 4 különböző védőnőm volt a 4 év alatt és volt jó és rossz tapasztalatom velük. Már tudom, miben tudom megfogadni a tanácsukat és miben nem.
Úgyhogy hajrá! Én drukkolok nektek! :-)
Meg fogom nézni a könyvet. Én is valahogy így képzelem! Most egyébként kifejezetten 3 óránként kér enni :) Úgy látszik, meg kell írnom, mi a problémám, és elmúlik :D
Még egyszer köszönöm a jótanácsokat!!! Isten fizesse meg. A gyógytornát meg alig várom, pénteken megyünk!
Megjegyzés küldése