2010. december 12-i prédikáció

Szent Pál a börtönben sínylődött, mégis ezt üzente: "Örüljetek az Úrban szüntelenül".
Még ebben a helyzetben is.
Nem lett úrrá rajta a depresszió, a türelmetlenség, a túlzott aggodalom, az örömtelenség...
Túl kevés a lelki érzékenységünk észrevenni az Úr jeleit. A fától nem látjuk az erdőt. Úgy érezzük, mindenki elhagyott: Isten és ember. Pedig az Úr most is a tenyerén hordozza "őt"...
A mai kultúrában megszoktuk a médiából a csillogást.
A mi Istenünk nem ilyen, Ő észrevétlenül meghúzódik. Ő alázatos.
Az igazi nagy hírek pedig rejtve maradnak, az újságokban nem jelennek meg. A mi Istenünknek ilyen a stílusa.
(...)
Mária az üdvösség hajnala.
A názáreti otthonban egy jelentéktelen leány éldegélt. Közben zajlott a világban a mindennapi élet.
Az angyal teljesen rejtve belépett ehhez a jelentéktelen leányhoz...
(...)
A következő állomás a betlehemi éjszaka. Lemond minden kényelemről, hogy testvérünk legyen, hogy vállalja értünk meggyilkoltatását...
A szentmisén is teljes csendben történik ez az áldozat. A régi rítusban nem lehet hallani az átváltoztatás szavait. Alkalmazkodik a liturgia az Úristen stílusához.
(...)
Az emberek mindig valami látványos dologra vágynak.