2010. december 31., péntek

Régi rítusú mise Stockholmban





Karácsony vasárnapján én is el tudtam menni misére, annál is inkább, mert az interneten felfedeztük, hogy lesz régi rítusú mise Stockholmban! Egy kis kápolnában tartották meg egy svéd népfőiskola szervezésében a belvárosban, a katolikus dóm templom közelében. A pap a Krisztus Király Társaság egyik német anyanyelvű papja, aki Belgiumból jár át repülővel a svédekhez havonta kétszer. Svédül prédikált, velünk angolul beszélgetett. A mise után kis agapé volt (kávé, tea és papparkakor). Jó volt látni egy kiegyensúlyozott, boldog papot, aki csak régi rítusban misézik. Olyan jó lenne, ha ez nálunk is lehetne így.
A miséről még talán annyit, hogy ének nem hangzott el, csendes mise volt egy ministránssal. Egyszerű volt és természetes, nem is hosszú. Nem értem, miért félnek tőle annyira egyesek :(
Nekem óriási élmény volt!

Karácsony

Milyen a karácsony a svédeknél? Nem sokban különbözik a magyarországi karácsonytól. Néhány szokás, amit észrevételeztünk:
  • gyömbéres keksz (pepparkakor), ugyanebből díszes megehető házikó
  • újévi (?) malac mindenütt, például marcipánból
  • S betű alakú süti
  • kenyér, sör és svéd kóla (jul must) karácsonyi kiadásban
  • kecske szalmából
  • rengeteg gyertya
  • háromszög égősor az ablakokban
(Ha még eszembe jut valami, utólag hozzáírom.)



A mi otthoni karácsonyfánk pici volt, igazából egy nagy fenyőnek a teteje. Nagyobb el se fért volna... Apácák készítették a házikót, de volt az asztalon adventi koszorú, egy óriás angyal meg svéd kecske is.



A kecskét szerettük volna hazahozni, de nem fért el sehogy se a kézipoggyászban. A család örömére készítettem marcipángyurmából 3 figurát. Anyunak macit, férjemnek Tádét, magamnak a Mazsolát. Sajnos elég száradt volt az alapanyag, de végül sikerült elkészülnöm velük, és elfogyasztásukig a fa alatt ültek egy karácsonyi tányéron. A szaloncukrokat mi vittük, mert az ott nincsen.



Ja, és a menü. Szenteste füstölt lazac volt, csodás ízű fűszerezéssel. Még most is összefut a nyál a számban :)

Társasjátékozás

A Carcassone nevű játék végén össze kell számolni a maradék pontokat, így alakul ki a végleges eredmény.



"Felhívnám a figyelmeteket egy aprócska szabálytalanságra..." (Perceken keresztül nevettünk.)

Karácsonyi gyertyák



Íme az égbolt Stockholmban. Az idei karácsonyt Svédországban töltöttem férjemmel és édesanyámmal. Ott nagyon sok gyertya fogy, hiszen ezen időszakban világos 10 és 15 óra között van mindössze. A tó fölött a lemenő nap is úgy nézett ki egyik délután, mint egy láng. A konyhában pedig olyan csillár van, amin szintén tüzecskék lobognak:

2010. december 14., kedd

Veszélyek

"Az elváltozott tudatállapot veszélyes. Nem szükséges, hogy démonokat idézzünk, elég az, hogy védtelenné válunk velük szemben. A logikus gondolkodás ellenőrzésének elvesztése után ki vagyunk szolgáltatva a körüljáró, zsákmányra leső gonosz lelkeknek. Mint az afrikai vadász, aki őrtűz nélkül a szabadban alszik. Lehet, hogy nem eszi meg az oroszlán, viszont az is lehet, hogy megeszi. (Manapság már ritka az oroszlán Afrikában, de az ártó szellemek minden földrészen gyakoriak.) Az elváltozott tudatállapottal később még kell foglalkoznunk, itt legyen elég annyit megjegyezni, hogy a kábítószerhasználat, amely nem jár együtt idegen szellemek megidézésével, gyakran okoz démoni megszállottságot, pusztán mert a lélek védtelenné, kiszolgáltatottá vált a kábítószer hatására, a tudatos önkontroll elvesztése révén." (részlet Kovács Gábor: Mágia és hit c. könyvéből)




A hétvége után rá kellett döbbennem, hogy egy épeszű keresztény nemcsak a Harry Potter szériát kerüli, hanem mindenféle ún. fantasy filmet. Ha mégoly szép is, mint a Narnia, aminek ráadásul még a szerzője is kereszténynek mondható. A fenti jelenet alatt az előttem ülő 18 körüli srác felpattant a helyéről, kitárta a karját és elkezdett torka szakadtából üvölteni a moziterem utolsó előtti sorában.
Hangjából kétségbeesés hallatszott ki, majd őrült módjára rávetette magát a mellette ülőkre. (Repült a kóla, a pattogatott kukorica.) A barátja csitítani próbálta: "Gyere, kiviszlek". Mire a srác kikúszott a lépcsőre, és mint egy partra vetett hal, elkezdte magát dobálni lefelé, szanaszét zúzva a testét a földön. Végül a gyerekek és mindenki szeme láttára őrjöngve és kiabálva megpróbált beleugrani a filmbe.



A Narnia harmadik részében ez a szobai falikép elevenedik meg a film elején, és a főszereplők beúsznak a kizúduló vízen át a mesevilág tengerébe. Valószínűleg valamilyen hallucinogén drog hatására a szerencsétlen srác azt képzelhette, hogy ezt ő is meg tudja csinálni. A későbbi híradások szerint be is szakította a vásznat, utána a wc-ben hallottam, hogy véres fejjel vitték ki a teremből, ahol aztán végigpörgött a film. De én már nem tudtam odafigyelni...

A srác pár perc múlva leugrott a pláza harmadik emeletéről! Nyilván szabadulni akart... Sajnos azonban meghalt. A drogot is lehet felelőssé tenni, de vajon miért pont erre a filmre ültek be? (Még csak 3D-s sem volt.)
A mai mozitermékek kedveznek a drogoknak, így szolgálván ki a sátán által kierőszakolt igényeket. Ilyen a mai ember, és nem akar megállni. A végállomás így csak a kárhozatba hullás lehet.

Védjük hát magunkat tudatosan, és azt is jól gondoljuk meg, mit olvasunk, vagy mit nézünk. Manapság egy mesefilm is a fenti következményekkel járhat. Két óra elteltével kijöttünk a teremből, és egy csöppnyi fiúcska csak azt kérdezgette a szüleitől, hogy "mit csinált az a bácsi, mi történt?". Ne csak a bűnt, de a bűnre vezető alkalmakat is kerüljük.

Jézusom, boríts be minket keresztfán kiontott drága szent Véreddel, hogy ne árthassanak nekünk a gonosz lelkek támadásai!

2010. december 12., vasárnap

2010. december 12-i prédikáció

Szent Pál a börtönben sínylődött, mégis ezt üzente: "Örüljetek az Úrban szüntelenül".
Még ebben a helyzetben is.
Nem lett úrrá rajta a depresszió, a türelmetlenség, a túlzott aggodalom, az örömtelenség...
Túl kevés a lelki érzékenységünk észrevenni az Úr jeleit. A fától nem látjuk az erdőt. Úgy érezzük, mindenki elhagyott: Isten és ember. Pedig az Úr most is a tenyerén hordozza "őt"...
A mai kultúrában megszoktuk a médiából a csillogást.
A mi Istenünk nem ilyen, Ő észrevétlenül meghúzódik. Ő alázatos.
Az igazi nagy hírek pedig rejtve maradnak, az újságokban nem jelennek meg. A mi Istenünknek ilyen a stílusa.
(...)
Mária az üdvösség hajnala.
A názáreti otthonban egy jelentéktelen leány éldegélt. Közben zajlott a világban a mindennapi élet.
Az angyal teljesen rejtve belépett ehhez a jelentéktelen leányhoz...
(...)
A következő állomás a betlehemi éjszaka. Lemond minden kényelemről, hogy testvérünk legyen, hogy vállalja értünk meggyilkoltatását...
A szentmisén is teljes csendben történik ez az áldozat. A régi rítusban nem lehet hallani az átváltoztatás szavait. Alkalmazkodik a liturgia az Úristen stílusához.
(...)
Az emberek mindig valami látványos dologra vágynak.

2010. december 8., szerda

Szeplőtelen fogantatás ünnepén

Nekem ebben az évben Mária különleges ajándékkal kedveskedett. Férjemmel megláthattuk Isten egyik csodáját, a gyermekünket.


2010. december 5., vasárnap

Ígéretek

INTROITUS
Sion népe! Íme, jön az Úr, a népek váltságára; s hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére!
GRADUÁLE
Sionból ragyog fel az ő ékessége, az Isten nyilván eljő!
KOMMÚNIÓ
Jeruzsálem, kelj fel, s állj a magaslatra, lásd a gyönyörűséget, mely jön már Uradtól néked.

2010. december 5-i prédikáció

Nem véletlen az, hogy az Anyaszentegyház az adventben Keresztelő Szent Jánost állítja elénk.
"Boldog, aki nem botránkozik meg Bennem."
Sőt maga Keresztelő Szent János is bizonytalankodni látszik.
Jézus válasza: "Gyümölcseiről lehet megismerni a fát".
És mégis sokan nem találják ezeket a jeleket eléggé meggyőzőnek.
Nagyon tanulságos ez az eset, hogy az embernek mindig van valami elképzelése.
Az Úristen mindig meglepetést okoz. Sokszor csalódottságot és megbotránkozást vált ki belőlünk.
(Úgy reagálunk, ahogy az alábbi kisgyerek.)
Meglát valamit a kirakatban, és jelenetet rendez a szüleinek, toporzékolva, visítva: "legyen meg az én akaratom".
Hideg vízzel telt bögre. Ez a módszer hatásos volt. "Megtanultam, nem én vagyok a világ közepe."
Még a szülők sem arra valók, hogy minden vágyamat tökéletesen teljesítsék.
Isten néha szokott ilyen sokkterápiákat alkalmazni: "nem te vagy az Isten".
Azt fogadd be, ami Uradtól jön. Ne azt, amit te kitaláltál.
Az a vesztünk, hogy az én túl nagyra nő. Különösen a nagy ünnepek előtt.
A lemondások az énemre irányuljanak!
Az a mi adventi győzelmünk, ha a sértődöttségünket zabolázzuk meg.
Ő növekedjen, én kisebbedjek.
Keresztelő Szent János karakán ember volt. Ellentétben áll-e ez az előbbiekkel?
Nem mindegy, milyen igazság mellett tartok ki. Ha valóban Isten akaratához ragaszkodunk, akkor tud elvezetni minket az üdvösségre.
15 év lelkipásztorkodás után az a tapasztalatom, hogy az emberek csak csip-csup dolgokat gyónnak meg... (a lényeget nem mondják, pedig mindenki körülöttük látja a legnagyobb hibájukat stb).
És ha észrevettem, akkor valóban sokkal nagyobb az esélyem arra, hogy ez az advent nem csak kipipálás, de újjászületés lesz.

2010. december 1., szerda

2010. november 28-i prédikáció

...oszlassa szét szívünk és elménk sötétségét...
A próféták évszázadokon át sóvárogva vágyakoztak a megváltó eljövetelére.
Valójában - ha a mi korunkra nézünk - bár megtörtént, mégis olyan sok még a megváltatlan rész. (Sok még az olyan terület, mely erre vár.)
Jó, hogy évről-évre visszatér az advent! Ébredjetek fel! Vessétek hát le a sötétség cselekedeteit!
(...)
Ahhoz, hogy érezzük a szükséget, meg kell érezni a hiányt. Hogy mennyi sötétség van az életünkben, mennyi kipótolnivaló. Meg kell tapasztalnunk rászorultságunkat.
(...)
Sajnos azonban az ember nem mindig nyitott, készséges. Az Úristen pedig nem erőszakos. Nem erőszakolja ránk a kegyelmét. NE TALÁLJON ZÁRT KAPUKRA!

HIRDETÉS:
2010. december 8-án szerdán régi rítusú mise lesz este fél 8-kor a Váci utcában a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

Most hétvégén pedig lelki nap lesz Gödöllőn. Szombaton a premontrei templomban kezdődik szentmisével reggel 9-kor, és vesperással zárul délután 3-kor.