"Ne olyan anya akarj lenni, mint amilyennek mások szeretnének látni. Szeresd magad olyan anyának, amilyen vagy! És válj olyanná, amilyen lenni szeretnél!"
2013. szeptember 28., szombat
2013. szeptember 16., hétfő
A Pokolnak mégsincs tornáca
Még úgy írnék valamit erről az egészről. A beálló csendről, amikor már nem bugyborékol odalentről, aztán hogy már csak egy követ érez az ember a hasában, végül "eltávolítják" őt. Persze temetésről szó sem lehetett... sajnos nem volt erőm vitatkozni, csak rákérdeztem.
A kórházban nulla együttérzés az ott dolgozók részéről, sőt éreztették, hogy csak nyűg vagyok a számukra.
Hol van most ez a gyermek? Valóban a Szűzanya ölében? A két éves kislányomnak azt mondtuk, hogy a testvére mégsem fog megszületni, mert elvitték az angyalok Jézushoz.
Rettegve gondoltam a "pokol tornáca" kifejezésre, de kedves pápám ebben is megsegített. Ezt találtam ugyanis az origón:
Évszázados tanítást dobott sutba XVI. Benedek pápa, amikor eltöröltette a pokol tornácát - írja a brit Times. A pokol tornácára, a középkorban gyökerező hagyomány szerint, azok a korán elhunyt kisdedek lelkei kerültek, akiket nem tudtak megkeresztelni születésük után.A pokol tornáca soha nem képezte részét a hivatalos tanításnak, és nincs alapja a szentírásban sem. A vele kapcsolatos hit abban gyökerezik, hogy a megkeresztelés előtt elhunyt kisdedek vagy magzatok nem kaptak feloldozást az eredendő bűn alól, és ezért nem kerülhettek be a mennyországba. Ugyanez a hit élt azokkal a "szent emberekkel és nőkkel" kapcsolatban is, akik Krisztus megváltása előtt éltek.
Örülök, hogy valóban a Mennybe kerül, mégha nem is most, de már biztos, hogy így lesz. Idő ugyanis ott már nem létezik, csak a boldogság.
Közben ilyet is olvastam: "Isten tenyerén ülnek, és onnan lógázzák a lábukat".
De akkor mi az a Lymbus puerorum? Na jó, Menny és kész. Akkora szeretetből fogant, hogy csak visszaolvadt a szívébe a Teremtőjének.
Amen.
2013. szeptember 15., vasárnap
A szeretet örökké
Missed ab.
Aki tudja, mit jelent, az már valószínűleg sajnos át is élte. Vagy a környezetében valaki. (Vagy orvos az illető.)
Én pénteken ismerkedtem meg a kifejezéssel, előtte pár nappal pedig a jelenséggel. Hétfőn ugyanis derült égből jött az a villámcsapás, ami minden várandós nő rémálma: nem mutatott életjelet a magzat.
Nincs szívhang.
Missed ab.
Két hónapos borsócskám tehát örök álomra szenderült. A műtét pénteken volt, borzalmas körítés közepette, 24 órás kiéheztetésem után. Igen, pénteken. 2013-ban: péntek 13-án.
A legnagyobb ajándékot egy bloggeranya küldte, pont ma, a fájdalmas Szűzanya ünnepnapján:
Köszönöm.
Az imákat is, mindenkinek.
Szent Rita bizonyára megajándékozza majd kis családunkat egy immár egészséges testvérkével újra.
Isten áldjon mindenkit!
MM
2013. szeptember 11., szerda
A remény utoljára
Egyszer régen megígérte nekem Jézus: ha a Mennybe kerülök, akkor is édesanyának fog tekinteni, ha nem születik gyermekem.
Azóta, pont három évvel ezelőtt -Szent Júdás Tádé apostol közbenjárására- megfogant a kislányom, akivel nem volt panaszmentes a várandósságom, de végül egészségesen megszületett, és olyan gyönyörű, hogy kitalálni se tudnék szebbet.
Nagyon szerettünk volna a kislányunk mellé legalább egy testvért, de a házasságunk a hetedik évforduló felé közeledve döcögni kezdett, és sajnos elég sok volt a szeretetlenség ahhoz, hogy ne foganjon meg a várva várt gyermek.
Ám végül -Istennek hála- még ez a problémánk is megoldódott, és a Merj szeretni! című könyv 40 napos lelkigyakorlata közepén pozitív lett a terhességi tesztem. A kis mütyür egy igazi csoda volt! Végtelenül boldognak éreztem magam. Esténként hallgattam, hogyan bugyborog a bensőmben, és még a myomám is jó helyre rendeződött. Minden tökéletesnek tűnt. A fenti fotón 5 hét 5 napos volt a kis fehér borsócska, mikor először jártam nőgyógyásznál.
(folyt. köv.)
2013. szeptember 8., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)