2012. április 15., vasárnap

Prédikáció Húsvéthétfőn

Kicsit elmaradtam a prédikáció közlésével. De sebaj, hiszen Húsvét nyolcadában minden nap vasárnapnak számít! Egy hete a barátaink voltak olyan kedvesek, hogy kocsival elvittek szentmisére, ahol jegyzeteltem néhány gyöngyszemet.

A legnagyobb ünnepet, Krisztus feltámadását az Egyház egy teljes hétig ünnepli, sőt tulajdonképpen egészen Pünkösd ünnepéig. A mai evangélium (Emmauszi tanítványok) az egyik legszebb történet: HOGYAN TUDOK ÉN MAGAM BIZONYSÁGOT SZEREZNI A FELTÁMADÁSRÓL...
Az ember nehezen hiszi el ezt. Még az apostoloknak is érintésre volt szükségük! Bizony azon a nagypénteken szépen felépített tervük csúfosan összeomlott. De még itt se hagyta el őket...
A Föltámadott valóságát testi szemekkel, földi érzékekkel felismerni nem lehet. A hit szemével lehet csak, ez egy földöntúli tapasztalat. Ha sikerül megnyitni lelki látásunkat, szívünk szemeit...
Jézus nemcsak szavaival, de személyével is megadja a kulcsot. Nem csak az írásoknak ad értelmet, de az egész történelem megismerésének is a kulcsa. Ő ad igazi értelmet a mi életünknek. Feltámadása a csúcs.
"Láthatatlanná vált". Tehát továbbra is jelen maradt, de más, misztikus módon!!! Az Egyház nagy tapasztalata, és a Húsvét legnagyobb üzenete: HOL TALÁLKOZHATSZ VELE?! A tabernákulumban, az oltáron. Egyesülhetsz is vele, ha magadhoz veszed a kenyeret, bort.
"Az Úr él, és megjelent Simon Péternek", azaz az Egyház fejének, akinek utódja a római pápa.

Nyissa meg hát Isten a szívünk szemét és a lelkünk fülét... amen :)



(Kép forrása: www.emmausz.hu)

5 megjegyzés:

Széncinege írta...

Jaj a fő kérdésre annyira egyszerű számomra a válasz, hogy honnan tudom meg, hogy valóban feltámadt ? Minden egyes bizonyság ami Róla szól és amit Ő adott az elmúlt 20 évben az mind arról tanúskodik, hogy egy most is élő Isten kommunikál velem folyamatosan és segít az utamon és támogat. Ha pedig egy most élő Isten itt működik, akkor nyilván nem lehet halott, hanem feltámadt. Érdekes ez a kérdés számomra sosem volt kérdés.

Mária Magdaléna írta...

Te szerencsés vagy. De hidd el: a hit kegyelem. Én 25 éves koromig nem értettem ezt az egész "Isten-dolgot"! És sok kereső ember odajön hozzám, mert nem bírnak hinni.

Széncinege írta...

Tudod miért van ez, mert nem tud a papság egyszerűen beszélni Istenről. Megtanítják nekik a sok dagályos beszédet, meg a sok szentnek a mindenféle dolgait, meg Istenről részletesen a teológiai magyarázatokat, amik egyébként szépek és jók és hitmélyítésre egy kezdő hívői szint után szükségesek is, hogy legyen haladás az embernek az Isten részletesebb megismerésében. De azt nem tudják egy prédikációban elmondani legalább minden hónapban egy misén, hogy hogyan kell az Istennel egy személyes beszélgetést kialakítani. Mi az, hogy személyes Isten és Isten milyen módon jelez vissza az embernek a hétköznapi életben érzéseknek keresztül vagy apró bizonyságokkal amikhez hétköznapi embereket meg tárgyakat használ. Azt sem nagyon mondják az embereknek a szószékről, hogy Isten szeret téged, pedig minden hónapban legalább egyszer el kéne mondani valahogy a beszédbe iktatva, meg azt sem, hogy Isten egy Élő Isten, ami szintén legalább egyszer egy hónapban el kéne mondani és hangsúlyozni és nem csak akkor amikor éppen ennek az ünnepe van az Egyházban, ugyanez igaz a Szentlélek munkájáról is, hogy arról is folyamatosan kén beszélni az egyházi év folyamán és nem csak akkor amikor a naptárba éppen beleillik az ünnepe. Ezek így együgyű dolognak tűnnek, de az élő hit megerősítéséhez kell az alapok ismételgetése is és azt kimondani ami nem látható,de úgy kell róla gondolkodnunk, mintha látható lenne. Persze nyilván van helye a komolyabb tanításnak is, mert a templomi hívői közösségből nem mindenki azonos helyen tart az Isten felé vezető úján. Figyelembe kéne venni, hogy egy templomban vegyes hívői közösség ül. Tehát egyszerre kell tudni szólni nevetségesnek tűnő alapdolgokról is a prédikációkban egyszerűen Istenről és ugyanakkor kell a teológiai magyarázat is, kell komolyabb beszéd is haladó hívek számára. Az a gond, amikor elmegy a szekér az egyik irányba csak. A papnak nem az a dolga a szószéken, hogy bizonyítsa, hogy ő milyen okos és szép és mennyire jó akar lenni, (függetlenül attól, hogy a papnak igenis okosnak és gusztusosan kinézőnek kell lenni), hanem az, hogy "Isten huzatába" beállítsa az embereket, a rá bízott híveket és ott is tartsa ebben az huzatban.

Mária Magdaléna írta...

Sajnos nem minden pap egy Páduai Szent Antal (ő úgy tudott prédikálni, mint ahogy leírtad). Sőt. Nagyon kevés a jó prédikáció. És az a baj, hogy szinte megoldhatatlan a felnőt hívek hitbéli (tovább)képzése. Márpedig rengeteg múlik ezen. Ha magad nem mész a dolgok után, akkor annyi az egésznek. A papok ugyanis rettentően elfoglaltnak mutatkoznak.

Széncinege írta...

Ez jó amit írtál. Én átgondolnám az egészet az Egyház vezetése érdekében, hogy mi az amivel a papoknak kell foglalkozni és mi az amivel meg nem a papoknak kéne foglalkozni, sőt tilos lenne pont amiatt, hogy amikhez inkább kell a szaktudásuk és a papi Istenképviselet megjelenése a feladatban, mint pl a felnőtt hittan, azokat tényleg papok csinálják minden plébánián és ne más kisegítők.De lehet,hogy még ehhez is kevés a pap. Lehet, hogy pl nem kéne papnak egyáltalán temetni, mert ott nincsen pl semmi szentségkiszolgáltatás, szellemi szinten az nem olyan értékű dolog, amihez feltétlen pap kell. A pap a gyászmiséhez kell. De hát nem mi vagyunk az Egyház vezetése, aminek azért örülök is a magam részéről, mert a felelősség sincsen rajtunk ami ezzel kapcsolatos. Talán több diakónusért kellene imádkozni, akik át tudnának feladatokat vállalni... temetés, beteglátogatás. Egyébként a reformátusoknál eléggé el van nőiesedve a papi pálya, pedig ott még nősülhet is a pap. Azt mondták, hogy pont azért van elnőiesedve a papi pálya ott, mert sok olyan tevékenység van benne, ami inkább a nőket vonzza oda, mert a férfiakat annyira nem érdekli. Ezek a karitatív munkák ilyenek, az idősek, meg betegek pásztorolása meg ilyesmik..A papi munka egyébként eléggé karitatív szellemű munka, ha ez ember jól belegondol.