Egy ismerősöm a következőket mondta:
- A feleségem mélyen vallásos. Mindig hív engem is a templomba. De én csak azt felelem, hogy nem megyek én Jézushoz. Ő se jön énhozzám!...
"AZ AJTÓNÁL ÁLLOK ÉS KOPOGOK; HA VALAKI MEGHALLJA SZAVAMAT ÉS MEGNYITJA NEKEM AZ AJTÓT, BEMEGYEK HOZZÁ ÉS VELE ÉTKEZEM ÉS Ő ÉNVELEM"
(Jel 3:20)
3 megjegyzés:
Hát ez érdekes, hogy pont ezt az idézetet írtad fel ide. Szombaton délután én is megkaptam ezt az idézetet egy szerzetestől, elég váratlanul. Én mondjuk nem így álltam hozzá, mint itt az elején az illető, hanem inkább csak bizonytalankodtam, hogy vajon Isten részesít -e valami csodás találkozásban Önmagával, ha nem tudok hozzá misére menni. Erre a bizonytalanságomra jött ez a válasz idézet. Aztán tényleg részesített is. Az idén nekem nem volt feltámadási mise, de volt feltámadott Krisztussal való találkozás a szobámban, a lelkem mélyén, ahogy megláttam a feltámadott Krisztus, meg a gyertya lángjában, ahogy megláttam a sötétből kijövő fénylő Jézust, ahogy a fényét és erejét beleárasztja a világba. Nem tudom,lehet, hogy furán hangzik, de valahogy nagyon boldog vagyok ezekkel a lelki élményekkel és nem is sajnálom annyira, hogy nem tudtam feltámadási misére menni, mert beteg voltam. Az az érzésem, hogy a betegségem alatt sokat tanultam Istenről és erősödött is Vele sokat a kapcsolatom, és ehhez egyáltalán nem mentem templomba, hanem Ő jött el hozzám.
Idén én is megéltem, ahogy Ő meglátogatja a betegeket.
Nem csak a templomban tud Isten tanítani, hanem kint az életben. Mondjuk pl egy sóbarlangban a sókövekből álló sófal előtt ülve is csak úgy meglátogatja az embert az Isten. Annyi mindent el tud Isten magáról és a teremtésről, az egységről magyarázni.
Megjegyzés küldése