2011. szeptember 2., péntek

Krízis

Lassan megváltoztatom a blogcímemet életben maradni-ra :)

A következő közhelyeket (?) éltem meg az utóbbi hetekben/napokban:
  • Jobb később mint soha...
  • A félig üres pohár az optimisták szemében: félig tele...
  • Mindig lehet nehezebb...
  • Soha ne mondj olyat, hogy velem ez nem történhet meg és ne bízd el magad
  • Mindennek vége szakad egyszer... (kivéve az örök életet a másvilágon :D)

Most megint egy kismama téma következik, de le akarom írni, mégha intimebb is, és ismét csak azért, hogy ráakadhasson a neten, aki szenved hasonló miatt. Úgyhogy megint ne olvassa tovább, aki liturgikus témára vágyik :)))



Nagyon sok tejem volt. A tejleadó reflexem brutálisan jól működött: a kislány fuldoklott a sugárban ömlő, fröcskölő tejtől. Már a szülés másnapján beindult a termelés, sokat segített a fogadott csecsemősnővér is a Szent Imre Kórházban. Ettől még nehéz volt a szoptatás eleje, de utána egész jól elvoltunk. Egészen a két hónapos oltásáig. Azon a napon azt hittem, a szuri miatt nyűgös. Másfél-két óránként mellre kéretzkedett!
És jött a feketeleves. Másnap is nyugtalan volt!! Lázmérő be, mégcsak hőemelkedés se. Tudni kell, hogy van egy miomám. A szülés után ugyanakkora maradt, mint előtte volt. A várandósság idején ellapult a méhem tetején, és szerencsére nem akadályozott minket. Most viszont gyanúsan görcsölni kezdett a hasam. Gyógyszert nem szedhetek most. Utánajártam, és a hormonok megzavarodtak, visszatért a havi ciklusom. Folyománya? Bármikor jöhet a kistesó, havonta 4 napra szinte elmegy a tejem, óriási hasi görcsök, nem alszom két éjjel, és amikor visszatér a fehér nedű, akkor a legbrutálabb. Édesanyám csak ennyit mondott: pech.
Milyen is az az éjszaka, amiért hálát adtam végül?!
Hajnali fél kettőkor egy óra alvás után felébreszt a keserves éhségsírása a babának, aki már harmadik éjjel nyüglődik. Melleim laposak, keserves fejjel átvánszorgok. Valahogy elkínlódik rajtuk, végül elalszik szomorúan.
Visszavánszorgok az ágyba, egyszercsak azt érzem, hogy mozdulni sem tudok, de aludni se. Szinte érzem, ahogy a vér áramlik az ereimben. A torkom kiszárad, mintha a sivatagban lennék. Megittam vagy két liter ásványvizet, ami az ágyam mellett állt. A melleim lüktettek, és a vállam remegett. A karjaimat alig bírtam emelni, de éber voltam. Olyan ez, mint mikor hazajöttünk a kórházból, és nem bírtam aludni 8 napon keresztül.
Háromkor aztán meghallottam egy szusszanást a szomszéd szobából, egyből berohantam, és megszoptattam végre a friss, jóízű, fehér csodával. DEO GRATIAS! A Szűzanya lenézett ránk, és együtt örült velünk. A baba azóta is úgy mosolyog minden szoptatás után, mint egy angyal. Szegény máris megtanulhatta, milyen az, amikor természetesnek hitt dolog egyszercsak nincs.

Szóval ezt akartam elmesélni.

Kulcsszavak:
hormon
menstruáció szoptatás alatt
visszatért ciklus
pecsételő vérzés
kevés tej


10 megjegyzés:

CLSMA Lector írta...

Azt a mindenit! Együttérzésünk. Ezt a részét az életnek aligha élhetem át személyesen, de jó látni, hogy van, aki így szembenézzen vele, és le is merje írni. Ez is az élet része, de még hogy! A szó szoros értelmében. Imáink és együttérzésünk postázva! :)

Mária Magdaléna írta...

Köszönjük a kislánnyal együtt. Szegény apu is megérezte ám!
Ilyenkor elgondolkozhatunk, hogy mindenkit anya szült :)

Reina Nicolasa írta...

Huh.

...
...
...
(eltelik 5 perc)

Na jó, mégis akarok majd gyerket. :D

Manka :-) írta...

Sok kitartást! Brutál, amiken keresztülmész. Sokat gondolok rád! Azért lesz ez még jobb is. Most épp a legnehezebb időszakban vagy. Én mindig azzal vigasztalom magam, hogy minden elmúlik. Ez is. Hála Istennek? Vagy épp sajnos? Ez az élet rendje. Én épp azért imádkozom, hogy Cicukám rutin mandulaműtétje kedden, jól sikerüljön...
Isten áldja kis családotokat!

Mária Magdaléna írta...

Mindig elgondolkodom, mikor a rosszabb?!

Hehe. Az új védőnő azt mondta, ne azt nézzem, mi lett nehezebb, hanem hogy mi lett jobb. Például akárhonnan nézzük, mégiscsak kipihentebb vagyok, mint a szülés másnapján :D

A másik meg a gyermek életkorai. Egyik barátnőm kisfiát a heréivel mtik. Na most az se jobb. Manka, üzenem a gyerkőcnek, hogy én felnőttként estem át a mandulaműtéten is, és hoggye el, akkor sokkal rosszabb :)))

Mária Magdaléna írta...

Kedves R.N.!
Ne tántorítson el kegyetlen sorsom :-D))))

Amúgy ez a fenti helyzet igen ritka. Aki szoptat, az elvileg védve van még az újabb gyermekáldástól is, így nem jöhet idő előtt a gólya.
Elvileg.

Reina Nicolasa írta...

Kedves M.M.!

Azt hiszem, ha valamiben, akkor a gyermekek számában és születésének idejében tényleg működhet a Gondviselés. Vagy náív vagyok?? :)

Á, nem tántorít el. :D Csak oszladozik a rózsaszín vattacukor.

Mária Magdaléna írta...

Mi az, hogy Gondviselés???
A végletekig ki vagyok szipolyozva :(
Oké, hogy annyit rak ránk, amennyit elbírunk, de azt aztán csak rakja :(((

Széncinege írta...

Gondolja arra, hogy valamikor te is ezt csináltad anyukáddal. Hátha ez segít.

Mária Magdaléna írta...

Nos, ide kívánkozik, hogy csak a gyermek fél éves korában jött meg újra a havim!
Deo Gratias...