Igény szerinti szoptatás

A nagy civilizációban az ember lánya elveszti ösztöneit. Valahol hátul mégis motoszkál valami, legbelül... Igaz, így nehezebbek a napok, de mégis dönteni kell, hogy hallgat-e a szakemberre, vagy inkább a másikra, aki azt mondja, amit érzek a szívemben. (Jelen esetben egy szoptatási tanácsadó, aki nem mellesleg egy katolikus pap testvére.)

Nem adtam cumit a gyerekemnek, és most már nem is fogok. Ráhangolódtam, és mivel első gyerek, neki még megadatik ez a szabadság. (A másodiknak az lesz a legszuperebb, hogy hordozóban élhet, ami a mostaninak nem dukál, legalábbis első 3 hónapban nem tettem meg vele.) ((Valaki bizonyára a testközelben tartást is ellenzi majd.))

De én akkor se fogom megvonni egyikőjüktől se a szopikat! Tudvalevő, hogy nemcsak éhségből kérhetik magukat mellre. Persze, hogy ez az anyának kellemetlenség lehet, de jelentem: 3 hónap alatt kialakult a mi biológiai óránk is.
Igenis szabad feladnunk mindent 7 hónapig. Én hiszek ebben, mégha nekem extra nehéz volt, mert nem teljesen egészséges a kislányom. De éppen ezért is: a szopi fájdalomcsillapító is, ellazítja szegényt. Ezért hajlandó vagyok éjszaka is felkelni. És nem él vissza vele, mert ha nincs "hasfájása", akkor végigalussza az éjszakát.
Születési adatai: 3250 g 32 cm. Három hónapos korára: 6700 g 61 cm.
A gyermekorvos túlsúlyosnak minősítette :(
Majd' felrobbantam!
Azért született ez a bejegyzés, mert azt akarta volna, hogy szoptassam ritkábban a gyereket. Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínűleg ő is sopánkodott volna, ha emiatt elmegy a tejem, hogy bizony mostantól tápszerezni kell......... És azt hiszem, még idegbetegebbek lettünk volna, én is meg Mici is, hiszen rengeteget sírt volna, ahelyett, amilyen most: NYUGODT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT a merev izmai ellenére is!!!
Meglátásom szerint ez nem az a téma, amikor a szülő az okosabb! Higgyük el: a kisbaba tudja jobban, mennyit akar és bír megenni. Legalábbis az enyém beosztja magának, nem szokta kibukni. Sosem korlátoztam se a hosszát se a napi mennyiségét a szoptatásnak. Ezt kivitelezni sokaknak fárasztó lehet, de remélem, hogy megéri. Kell hozzá egy türelmes férj is persze, esetleg segítőkész nagymamák (mégha távol is vannak).
Na szóval, hogyan látnál hozzá a szoptatáshoz, ha egy lakatlan szigeten lennél, és nem olvastad volna pl. Dr. Spock-ot? :D

Baj van

A gyermekemnek izomtónus regulációs zavara van, tegnap voltunk neurológus szakorvosnál. Ezért nem írok mostanában, és misére se tudok menni. Vasárnap megpróbáltuk, azóta legalább tudom, miért nem sikerült. 3 hónapos korára felnagyítódtak a problémák, amikről eddig azt hittem, normálisak, holott nagyon nem (pl. szoptatási nehézségek, fektetés, felsírás). A lényege, hogy a nyaka illetve a válla iszonyat merev, homorít és kínlódik.

Mostantól tehát gyógytorna, és még több türelem. Próbálok nyugalomra lelni valahogyan, hiszen idegileg eléggé kikészültem, de most már jobb, hogy tudok hova fordulni, és van/lesz segítség. Szerencsére nem maradandó a károsodás!

Kisboldogasszony virága

Egy ismerősünk nem tudott eljönni a keresztelőre, de utána meglepett minket egy nagy csokor kardvirággal. Volt benne egy fehér szál is, amire mondtam, hogy Isten ilyennek szeretne engem látni. És szinte csodák csodájára több héten át megmaradt különösebb gondozás nélkül pont az a szál, és még a legvégső pillanatokban is zöldellve kihajtott egy bimbó!

Szentgyónás videó

Találtam egy érdekes videót egy blogon. Íme a link: tisztánélni
(Kattints a szóra) ((Azóta kiderült, a Magyar Kuríron is fent volt...))

Miért érdekes számomra ez a videó?

Szerintem igazi átlag tini élethelyzeteket mutat be
Van benne egy fura gyóntatószék
Bemutatja a Szenteltvíz erejét is
Be meri vállalni, hogy Jézusnak jár a csók
Meg persze ötletes is
Le kéne forgatni a fiús verziót is!!!

Egyelőre ennyi.

Úrnapi körmenet

Megkésve bár, de jobb most mint soha. Mici születése előtti este vettünk részt ezen a gyönyörűséges körmeneten, mely az Úrnapi szentmisét követte.

A kislány csak erre várt, másnap délben a világra jött. Tudta, hogy nem egyhamar jutunk el a templomba, és így az Úr Jézus is csak karnyújtásnyira volt tőle.

(A fotókat édesanyám készítette.)

Feliratok

Majdnem elfeledtem már; nagyot nevettem a minap sétálás közben. Egy parkoló kocsi hátsó ablakában állt a következő rendszámtábla formátumú felirat:

Ne engem kövess,
hanem Jézust!

Na igen, ez arra is hasonlít, mikor kiírják a templom bejáratához:

Isten téged is hív,
de nem mobilon!

Négyesikrek

Még a kismama-sorozat utolsó előadásán láttam ezt a videót. Megosztom:

Krízis

Lassan megváltoztatom a blogcímemet életben maradni-ra :)

A következő közhelyeket (?) éltem meg az utóbbi hetekben/napokban:

• Jobb később mint soha...
• A félig üres pohár az optimisták szemében: félig tele...
• Mindig lehet nehezebb...
• Soha ne mondj olyat, hogy velem ez nem történhet meg és ne bízd el magad
• Mindennek vége szakad egyszer... (kivéve az örök életet a másvilágon :D)

Most megint egy kismama téma következik, de le akarom írni, mégha intimebb is, és ismét csak azért, hogy ráakadhasson a neten, aki szenved hasonló miatt. Úgyhogy megint ne olvassa tovább, aki liturgikus témára vágyik :)))



Nagyon sok tejem volt. A tejleadó reflexem brutálisan jól működött: a kislány fuldoklott a sugárban ömlő, fröcskölő tejtől. Már a szülés másnapján beindult a termelés, sokat segített a fogadott csecsemősnővér is a Szent Imre Kórházban. Ettől még nehéz volt a szoptatás eleje, de utána egész jól elvoltunk. Egészen a két hónapos oltásáig. Azon a napon azt hittem, a szuri miatt nyűgös. Másfél-két óránként mellre kéretzkedett!
És jött a feketeleves. Másnap is nyugtalan volt!! Lázmérő be, mégcsak hőemelkedés se. Tudni kell, hogy van egy miomám. A szülés után ugyanakkora maradt, mint előtte volt. A várandósság idején ellapult a méhem tetején, és szerencsére nem akadályozott minket. Most viszont gyanúsan görcsölni kezdett a hasam. Gyógyszert nem szedhetek most. Utánajártam, és a hormonok megzavarodtak, visszatért a havi ciklusom. Folyománya? Bármikor jöhet a kistesó, havonta 4 napra szinte elmegy a tejem, óriási hasi görcsök, nem alszom két éjjel, és amikor visszatér a fehér nedű, akkor a legbrutálabb. Édesanyám csak ennyit mondott: pech.
Milyen is az az éjszaka, amiért hálát adtam végül?!
Hajnali fél kettőkor egy óra alvás után felébreszt a keserves éhségsírása a babának, aki már harmadik éjjel nyüglődik. Melleim laposak, keserves fejjel átvánszorgok. Valahogy elkínlódik rajtuk, végül elalszik szomorúan.
Visszavánszorgok az ágyba, egyszercsak azt érzem, hogy mozdulni sem tudok, de aludni se. Szinte érzem, ahogy a vér áramlik az ereimben. A torkom kiszárad, mintha a sivatagban lennék. Megittam vagy két liter ásványvizet, ami az ágyam mellett állt. A melleim lüktettek, és a vállam remegett. A karjaimat alig bírtam emelni, de éber voltam. Olyan ez, mint mikor hazajöttünk a kórházból, és nem bírtam aludni 8 napon keresztül.
Háromkor aztán meghallottam egy szusszanást a szomszéd szobából, egyből berohantam, és megszoptattam végre a friss, jóízű, fehér csodával. DEO GRATIAS! A Szűzanya lenézett ránk, és együtt örült velünk. A baba azóta is úgy mosolyog minden szoptatás után, mint egy angyal. Szegény máris megtanulhatta, milyen az, amikor természetesnek hitt dolog egyszercsak nincs.

Szóval ezt akartam elmesélni.

Kulcsszavak:
hormon
menstruáció szoptatás alatt
visszatért ciklus
pecsételő vérzés
kevés tej