Csodálatos dolog történt, és ma végre van erőm megosztani az örömömet a blogolvasókkal is.
Pénteken volt a patrónusom ünnepnapja, aki Páduai Szent Antal. Délre kellett visszamennem heti kontrollra a magándokimhoz a Szent János Kórház szülészetére.
Mikor a nőgyógyászom elkezdte nézni a hasi ultrahangot, hümmögött nagyokat. Később a csodálkozás hangjainak tudtam be, mert közölte, hogy nagyon meg van elégedve: jelen pillanatban túlvagyok a nehezén, megállt a folyamat, sőt semmiféle szivárgás és/vagy vérömleny nem látszik, a baba feje lent van, és a méhlepény kellőképpen eltávolodott a méhszájtól.
Amit mindenesetre tudnom kell, hogy a méhlepény továbbra is mélyen fekszik, ezért még 2 hét szigorú pihengetés, utána azonban már bármikor szülhetek nyugodt szívvel. Megnéz június utolsó hetében is, de utána felőle mehetek Isten hírével :)
Úgy tűnik, a méhlepény károsodása nem okozott gondot a baba táplálásában: "Anna" már 2100 g (+/- 300g). Ma (vasárnap) vagyunk 34 hetesek...
Diagnozis: "33 hetesnek megfelelő biometria."
"Egy élő magzat koponya fekvésben. Átlagos mennyiségű magzatvíz. Jó magzati szívműködés. Placenta a hátsó falon tapad, széle a belső méhszájat nem éri el. A belső méhszáj felett coagulum jelen vizsgálat során nem volt látható. Flowmetria: norm.flow."
Madarat lehetett volna velem fogatni!
MINDEN IMÁT NAGYON KÖSZÖNÜNK, KÖSZÖNÖK!!!
Még a szülést kell majd túlélnünk, addig is nagyon fogok magamra vigyázni...
Krisztusban szeretettel, hálával: MM
