Ma bizonyságot nyertem arról, hogy Isten gondoskodik rólunk a Nagyböjtben is, és akár még azt is elintézi, hogy a kedve szerinti módon étkezzünk.
A 20 hónapos lányom a Nagyböjt előtt 3 hétig betegeskedett, hétfőn pedig oltást kapott, úgyhogy továbbra sem volt fényes az állapota. Írom mindezt csütörtökön.
Ma reggeli után váratlanul elkezdett szaloncukrot követelni! Találtam pár szemet, és örülni kezdtem, mert ez már a gyógyulás jele. A csokiról viszont eszembe jutott, hogy utánagondoljak, és rájöttem, hogy tegnap volt szerda.
Nagyon elszontyolodtam, mert szerettem volna megtartani a kántorböjtöt, ami negyed évente egyszer van (szerda-péntek-szombat). Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is ettem tegnap, és rájöttem, hogy semmi hús nem volt benne, pedig szinte minden reggel felvágott a menü, és volt is itthon.
A hétvégéről maradt gomba, és feketedni kezdtek a lemezei, ezért a reggeli gombás rántotta volt, az ebéd pedig tészta - gombás szósszal.
A napom tehát hálaadással indult, hiszen vacsorára se ettem tegnap húst :)
Hát így.
