Hiszel a Mennyországban?

Általában az szokott a kérdés lenni, hogy Pokol van-e. Mert hát ugye divat azt válaszolni, hogy: nincs. Vagy ha van is: üres.
Most itt nem erről akarok vitát nyitni. (Szerintem van, és lehet oda kerülni, ha valaki halála pillanatában is ragaszkodik akarattal a bűneihez.)
Én egy mai beszélgetésfoszlányt szeretnék megosztani olvasóimmal, esetleg vitaindítónak. ((Igazából legjobb lenne közösségben megbeszélni, dehát most itthon vagyok a picivel... úgyhogy blogolok...))


Kismama társam -mikor megtudta, hogy katolikus vagyok- rákérdezett:
- És szerinted tényleg van Mennyország?
- Igen...
És itt jött az, amin magam is meglepődtem. Ezt mondtam:
...csak nem tudom, kik vannak ott.

(Merthogy átvillant rajtam, hogy van ott ugyan néhány szent, de inkább a Mennyországot tudom elképzelni "üresnek"... SZERINTEM AZ ÖSSZES EMBER -ha nem is a Pokolban, de- A TISZTÍTÓTŰZBEN SZENVED! Talán a világ végéig. Más kérdés, hogy megéri, mert legalább az örök életben majd a Mennyben lehetünk!)

2012. február 26-i prédikáció

Kedves Olvasóim!
Ismét jegyzeteltem a déli szentmisén. A kiemelések tőlem származnak, és nyilván többet mondott a pap, de ezek a szavak mind kijöttek a száján, a rögzített sorrendben...
Az evangélium Krisztus Urunk megkísértése volt a 40 napos pusztai böjtölése végén.

Nagyböjt - itt van a kellő idő, amikor Isten kegyelme bőségesebben árad.
Lélekben mi is kivonulunk a pusztába, és vállaljuk a harcot a sátánnal (ahogy Jézus - hiszen a "szolga nem nagyobb Uránál").
LELKI HARCOT VÍVUNK.
Jézusban nem volt semmi, ami a sátán kísértéseit visszhangozza, mint bennünk. A mi természetünk sajnos nagyon is sérült.
A HÁROM KÍSÉRTÉS:
1.) Az érzékek kivonása az akaratunk alól. Mindenféle vágyaink...
2.) A vallással kísért. Még a legszentebb Biblia szavaival is képes visszaélni. Ne hatódjunk meg a jámbor szólamoktól, a gyümölcsöket kell nézni.
Jézus elutasítja a gyors sikert.
3.) A sátán végső célja: "ha leborulva imádsz engem" = Isten helyére akar kerülni. Nem bírta elviselni, hogy van fölötte valaki. Így akar a bűnök által RABSÁGBA zárni minket. Ez nem szabadság. Mire észhez térünk, addigra már késő: akaratunk annyira tönkrement, hogy nem tud már szabadulni.
Jézus nem tárgyal a sátánnal, nem akar kompromisszumot kötni.

Lelki fegyverrel kell küzdeni. Az "igazság fegyverzetével" vívjunk (Szt. Pál).
Ne okozzunk botrányt.
Az önlegyőzésben a türelem az első.
Még ha százszor is elbukok.
Mindent átadok Krisztusnak. Én inkább legyek szegény, inkább én legyek megrágalmazva, minthogy a másikat támadjam.
Vegyem figyelembe a másik ember érzékenységét is.
Magamat kell legyőzni. Az egómat kordában tartani.
Ha ez sikerül a nagyböjtben, megtapasztaljuk, hogy a "sátán eltávozik", és "angyalok jönnek" (ld. evangélium).
Önlegyőzésre fel! (böjt, jócselekedet, önmegtagadás)

Figyelem!
Szerda-péntek-szombat: tavaszi kántorböjt!!! Hozzunk áldozatokat és gondoljuk át az elmúlt negyed évet...

Sugárzó életek

Égnek állt a hajam. Minek még egy Páduai Szent Antalos film?! Az Etalon ugyanis kiadott újfent egyet. Nem sok jót vártam tőle, mégis ezt a filmet kértem szülinapomra DVD-n... (A Magyar Kuríros ismertetőt ld. ITT.) Ráadásul 2006-os? Mi jó jöhet a 21. században? És láss csodát. Annyira mégse rossz a mozi!

Jordi Mollának csak a fogai szépek (szerintem), végre nem egy született "macsót" találtak a főszerepre. A történet nézhető, néhol túl realisztikus is. Nem akartak nagyobbat markolni, mint amit meg is tudtak valósítani. Így a kevesebb több elvét követve létre is jött valami maradandó. Egy kellemes érzés, amit másnaptól tudhatunk magunkénak. Az életszentség értelmének tudata!

Eltűnődtem, hogy miért lett teljesen eltérő Szent Antal ábrázolása, mint a manapság templomokban látható szobrai. Öcsémmel ültünk a monitor előtt, és akkor előkerestem egy régi mappából a Szent Antalos képeimet (ti. a patrónusomról van ám szó!). Egészen meglepődtünk, amikor ahhoz az ábrázoláshoz értünk, ami állítólag a legközelebb állhat a valósághoz, és a koponyacsontja alapján készült. Íme:

Így már érthető, hogy a film készítői vissza akartak térni az "igazihoz" :-D Tényleg hasonlít az őt alakító színész! Köszönet az élményért... És ami a lényeg: újra visszatalálni az imához, Istenhez.

Jézus barátja, könyörögj érettünk! Ámen.

Kiskorúság

Legtöbbször úgy vagyunk Istennel, mint a gyerekek. Ezt bizonyára nagyon sokszor leírták már mások, de ma reggel én is fölfedeztem.
A fél éves csecsemő olyan, hogy ösztönből követelőzik, aztán ha megkapja bezzeg hálátlan, amúgy meg bele se gondol az egészbe. Mi is -rossz esetben- így viselkedünk Istennel, semmibe véve Jézus áldozatát értünk. Szerencsére Ő tudta ezt...

Ehhez kapcsolódik a "nagykorúság Istenben"-gondolat is. Álljanak itt Szent Pio atya mondatai, amiket már régóta meg akartam osztani az olvasókkal!

(az anya) "...Jól tudja, a kicsinek szilárdabb táplálékra van szüksége ahhoz, hogy emberré váljék.
Ily módon bánik Isten is a lelkekkel, sőt még fokozotabban. Először magához vonzza, és kedvességgel, vigasztalásokkal halmozza el őket. Ámde fennáll a veszély, hogy a szegényke jobban ragaszkodik majd az ajándékokhoz, mint az Ajándékozóhoz! Ezt a veszélyt Isten úgy hárítja el, hogy elválasztja őt, vagyis vígasztalanságba és sötétségbe meríti. (...)
Amit ő elhagyásnak vél, nem más, mint az Égi Atya leggyengédebb gondoskodásának bizonyítéka, aki a szemlélődő imára emeli." (stb.)

In: Maria Winowska - Padre Pio igazi arca (100. o.)

Új evangelizáció :)

Kovács Ervin Gellért atyánkkal a héten több cikk is megjelent. Én véletlenül találtam a 2012. február 2-i Magyar Fórumban egy interjút, valamint ezt: igen.hu (katt a linkre!)

Utóbbit érdemes(ebb) elolvasni!

A Lépcsőima c. könyvből

"Levelek egy teológushoz a földön vándorló papról" - írta: Koszter atya...

Íme egy hihetetlenül találó és megdöbbentően merész fejezet: DEVALVÁLT EMBEREK. (Katt a címre!)

Köszönet az interneten elérhető verzióért az AMDG-nek!

Megható

Nem vagyok oda a meghökkentő videókért. Például nemrég több helyen is feltűnt egy abortusztúlélő tanúságtétele (kiegészítéssel ld. ITT), amire nem is reagáltam, de azért megnéztem. Rettentően érdekes volt, bár kérdés, mennyire hatásos. (Remélem igen!) A kisfilm végén abortált magzatokat mutatnak be fotókon a legvéresebb valóságukban. Érthetetlen, hogy képes valaki ilyet tenni. Az emberek nem tudják, mit tesznek? A tanúságtevő elmondja, hogy az őt megölni kívánó "orvos" sajnos nagyon is tisztában volt vele.

Tehát nem lelkesedem a hatásvadászatért, mégha jó célért történik se, most mégis megosztok egy ilyen videót, ami a zenével együtt kicsit még giccses is ráadásul. Megdöbbentő, hogy 10 millióan látták!

Véletlenül akadtam rá, még kismama időszakomban. Őszintén szólva én megkönnyeztem. Amiért ide fölteszem, az az, hogy megkeresztelik a kislányt, és rövid életének abban a pár percében óriási szeretettel veszik körül. Mekkora ellentétben áll ez azzal, hogy megöljük a gyerekeket még születésük előtt szánt szándékkal.

Ella Rose 2008. július 17-én született 21 hetes terhesség után (40 hét helyett). Sokan azt mondták az édesanyjának, mikor bement a kórházba, mert komplikációk léptek fel, hogy csak "essenek túl rajta", mert nem valószínű, hogy a baba életben van, de ők küzdöttek érte. Férjével nem voltak hajlandóak a biztos halált választani a gyermek számára. Egy csodálatos orvos (az egyetlen, aki nem mondott le róluk) segített, hogy családja körében megszüljön "egy gyönyörű kislányt, aki tökéletes volt minden szempontból". Azonnal megkeresztelték, és a kicsi annyira erős volt, hogy megfogta a gyűrűt, amit ujjára húztak. 20 perc után eljött az ideje, hogy "Isten haza vegye őt". Ezt a videót a temetésén játszották le, és szerették volna megosztani mindenkivel, akivel csak tudják...micsoda ajándék volt Ella Rose.

Valaki (nem akarom megnevezni) azt mondta, hogy meg kellett volna azonnal ölni a kislányt, hogy ne szenvedjen. Na ezzel nem értek egyet! Hozzászólások? Kiváncsi vagyok a véleményekre.

A hit évéhez

"- Padre, én nem hiszek Istenben!

- Isten viszont hisz benned, fiam."

(In Maria Winowska: Padre Pio igazi arca)

Jézus és a kereszt

Egyszer egy asszony kiöntötte Pio atya előtt a szívét a sok szenvedés miatt, és egy bizonyos ponton felkiáltott: "Megértem, hogy Jézus agóniája a kereszten nagyobb volt minden más szenvedésnél. De legalább csak három órán át tartott."

Pio atya megértően nézett az asszonyra, majd csendesen, szíve és személyes tapasztalata mélyéből azt mondta: "Nem tudod, hogy Jézus a világ végéig vívja haláltusáját?"

"Mindenkinek megvan a maga keresztje; mindenki azt kéri, vegyék le róla. Ha azonban tudnák, hogy milyen értékes, kérnék azt."

Az állatok nem tehetnek róla

avagy hallatlan halloween az ÁLLATKERTBEN :(

Már hetekkel ezelőtt feltűnt nekem a plakát a közeli pláza oldalán. Internetes változatát lásd ITT. "Rémisztő apróságokkal" reklámozzák, amik cuki kinézetű állatok, nem mellesleg ők is Isten teremtményei. Szemben azzal a baromsággal, hogy a Halottak napja és Mindenszentek helyett például töklámpást cipelő csontvázzá alantasítják a gyerekeket, csakhogy ingyen mehessenek be az iskolai szünetben megnézni az "elefántot vagy a gorillát".

Motoszkált bennem a bejegyzés, hiszen néha szoktam keresztényietlen reklámokra reagálni. De gondoltam, hagyom "halloween"-re, de eddigre persze megelőztek: például Lusciniola kommentálásában a témát lásd ITT. Van tehát keresztény alternatíva is, a hagiosz.net-en is részletekbe menően bemutatva (ld. Night of Light cikk).
Ami engem kiakasztott, az a plakát. Az állatkert honlapján szerencsére finomítottak az üzenetén: "A Budapesti Állatkert lakóinak némelyike eleve úgy néz ki, mintha halloween alkalmából rémisztő jelmezt öltött volna… Így talán kevesebb figyelem jut nekik, mint azoknak az állatoknak, amelyek szép külsejük, kedvességük miatt a látogatók kiemelt kedvencei. Pedig úgy szeretnék, ha őket is szeretné valaki! Ne várjanak rád hiába..."
Száz szónak is egy a vége. Ne a Halloween miatt vigyük a gyereket az állatkertbe. Ne csak Halloween-kor menjünk az állatkertbe. (Uram, bocsáss meg: NE NEVEZZÜK HALLOWEEN-NAK EZT AZ EGÉSZET!) Mindenszentek ünnepe van és Halottak napja. Nehogymár a sátánnak kedveskedjünk még most is. És ne feledjük: az állatok nem tehetnek róla. Nem az állatok tehetnek róla... Menjünk el szentmisére és/vagy temetőbe (is). Nyerjünk búcsút szeretteinkért. Nem mellesleg az is "ingyen" van (mint a belépőjegy az állatkertbe). Nem jelmezbe kell öltözni, csupán Jézust ölteni magunkra. Sőt még "denevért" sem kell rajzolni hozzá, csak gyónni, áldozni és imádkozni a lelkekért.

Valaki számára talán ezek is "rémisztő apróságok"-nak tűnnek... De gondolom, hogy "Totya, Jóska és Pepe" sem fognak érte megharagudni!!!

Prédikáció helyett

Nagyon sokat tanultam az első lelkivezetőmtől. Nosztalgiázzunk együtt:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/10/30/11/Igy_szol_az_Ur_2011_oktober_30_.aspx

vagy katt IDE.

"A hit az több, mint amit az orrunkkal érzékelünk..."
- mondja benne. :-D

Azért is lehet aktuális, hiszen Benedek pápa meghirdette a hit évét (ld. ITT).




Amúgy végre elkezdek most már nemcsak baba-mama blogolni. Istennek legyen hála: kicsit jobban vagyunk!

Kép forrása: ORIGO

Dévény Anna és a kellemes csalódás

Miután gyermekemnek már a csípőjével is problémák adódtak, ún. "drasztikusabb" kezelésre váltottunk, és még épp időben. Ma volt az első óra, amitől rettentően féltem. A Golgotára készültem, és a Szűzanyát kértem segítségül, hiszen neki is végig kellett néznie a fia szenvedését. Szerencsére azonban nem volt annyira vészes, mint készültem. Sírni ugyan sírt, de nem úgy, mintha azt mondaná, hogy meghalok a fájdalomtól, ha azonnal abba nem hagyja a nyomkodást. A végén a babakocsiba kerülve mély álomba merült. Itt is nagyon szimpatikus a terapeuta, és a Jóisten oly kegyes volt hozzánk, hogy kaptunk állandó időpontot is, hiszen hetente egyszer fontos menni.

Köszönöm harcos Szent Johannának a közbenjárását és minden földi imát. Nagyon hálás vagyok! Ha már így kellett lennie, legalább jó kezekben vagyunk.

Folyt. köv.

Üzenet...

...azoknak, akik még mindig ott tartanak, hogy egy anyának semmi dolga sincs, illetve hogy ne panaszkodjon, mert hát nem kell bejárnia dolgozni...

Megfáztam, beteg voltam/vagyok. Ebből következik, hogy még erősebben érzem -így 4 hónap után-, hogy szülőnek lenni bizony kőkemény meló, és nincs (beteg)szabadság, nincs hétvége, nincs vasárnap, nincs pihengetés, nincs kávé, nincs alkohol, nincs cigi stb. stb. (Nem mintha az utóbbi annó lett volna :D)

Az alapimáimat is hanyagolom mostanában, emellett még mindig előfordul, hogy megkérnek, imádkozzam x-ért, y-ért. Sőt, én balga még kéretlenül is felajánlom.
De vajon nem botrány-e, hogy nem jutok el misére?
Tegnap álmodtam egy nagyot, de aztán mégse sikerült. Majdnem elindultam a Belvárosi templomba délre. Az egészben az a legviccesebb, hogy végül se én, se apja nem ment el.
Világiként MEGMARADNI? Na most kell felkötni a gatyámat csak igazán. Keresem az utat, hogyan tudom nem elengedni Jézus és a Szűzanya kezét...
Elég nehéz, de látok fényeket...

Manka és a Suttogó

Valószínűleg örökké hálás leszek "Mankaanyunak", hogy ajánlotta Tracy Hoggot. Tipikusan az a kínlódós típus voltam, aki elveszett az információk tengerében, és hát eléggé lassan alakulgatott az a fránya napirend, és rengeteg felesleges kört futottam sok energiát veszítve. Hozzájött, hogy a kislányomnak nem úgy fejlődött a mozgása, mint ahogy elvárható, és picit többször felsírt, mint egyébként tette volna, mert egy mintagyerek amúgy. Én meg még mindig nem bírok aludni, még akkor se ha ő alszik... De ez remélem most egyszer s mindenkorra javulni fog! (Annyira szerencsére nem voltam butus, mint az idézett amerikai anyukák - te jó ég Doors-t berakni a gyerekszobában! - , de rámfért egy jó nagy rendrakás a fejemben.)



Már a könyv puszta átlapozása is megnyugtatott, és a szerző szerintem egyáltalán nem beszél mellé. Aki ezt mondja róla, az nem veszi figyelembe, hogy a saját problémáinkat helyettünk nem fogja senki megoldani (ergo nem értem, miért várja valaki ezt egy könyvtől). Ő csak tanácsokat ad, és egy olyan szemléletmódot mutat meg, ami neki bevált. Ugyanezt egyébként átadhatja egy jó ösztönökkel megáldott anya is, ahogy Tracy például a nagymamájától tanult meg sokmindent. Úgyhogy hajrá! Az élet bármelyik területén többet nem mondhat az Úr se: tedd a kötelességeidet, és a mindennapi apró kihívások kis lépéseiből nagy kosár erény gyümölcsözik majd. Nem beszélve esetemben egy felcseperedő boldog emberről!

Úgyhogy Manka, köszi!

És anyumnak is köszönet, akitől ezúton kérek bocsánatot a teáztatós mondatom miatt... (Ő is írhatott volna egy hasonló könyvet; kár hogy külföldön él most, így telefonon legtöbbször a félreértések mennek oda-vissza.)

Evangelizáció

A minap egy ismerősöm megkérdezte, hogy mit szólok ahhoz, ha valaki madarakhoz hasonlít embereket, sőt szenteket. Jó helyen kopogtatott, mert szerintem - bár eléggé gyerekesnek tartom, de - abszolút rendben van a dolog. Ha például valaki beüti a csalogány latin nevét, egy olyan oldalra bukkanhat, ahol például Jézusról bőven olvashat! Láss például Kis Szent Terézről egy bejegyzést ITT. Ez nemcsak vicces, de szép is, és mindig találónak érzem a párhuzamokat virágokkal - madarakkal...

Még érdekesebb, hogy nemcsak az Istent szeretőknek válik minden a javukra, de néha még az Istent keresőknek is. Jómagam tévedt lélekként Müller Péter JÓskönyvét olvasgattam annak idején, amikor megtértem római katolikusnak. Hátrányából, miszerint szinkretista habarcsa szinte minden létező vallásnak, sikerült leszűrnöm az igaz keresztény tanítás elemeit! Úgy látszik, a Szentlélek tényleg ott fúj, ahol akar.

Feszes a gyerek

Előző bejegyzésemhez Manka szólt hozzá, és említett egy amerikai szerzőt. Utánajártam, ő írta a híres "Suttogó" könyveket. A Dívány nevű honlapon találtam egy kritizálós cikket, abból idézek (teljes cikk ITT olvasható):

Az van, hogy a gyereket napirendre kell szoktatni, mert neki jó. Nem nekem, neki. Sőt. Ő olyan biológiailag, mert hát az állatok is ugyanazt ugyanúgy csinálják minden nap, és akkor mi is. Igen, például nézzük meg a kismacskákat: egész nap fekszenek anyu mellett és rágják a mellét, néha végignyalja őket anyu, aztán később nekiállnak rohangászni, a girhes anyjuk meg utánuk, és cipeli őket vissza. De hol itt a napirend, my friends?

(Kiemelések tőlem.) Nagyokat nevettem a szerző (="hanna") stílusán. Oké, egy kicsit túlzó, de valahol tényleg nevetségesek ezek a nevelési szakkönyvek, főleg például Dr. Spock, akiről a fórumozók egyenesen azt írják, hogy egy "áááállaaaaat". Nekem meg égnek áll a hajam, mikor anyám büszkén meséli, hogy éjjel már pár hetesen teát adott nekem, és én annyira utáltam, hogy inkább nem keltem fel többet :D
Na de pont ennek kapcsán akartam leírni, hogy szegény gyermekem egy feszes baba. Most gyógytornászhoz járunk, egy szuper nőhöz a Bárányfelhőbe (Budapesten a Kodály köröndnél). Csak ajánlani tudom, egy tünemény. Ráadásul négy gyereket nevelt fel. Elmagyarázta, hogy mennyire szörnyű lehet a kislánynak ez az állapot. És ha például sír, akkor begörcsölhet az egész teste. Megfeszül, mint az íj, ezt kell lazítani. És ne is várjam, hogy magától elalszik az ágyban, mert nem bír. Úgyhogy azóta vidámabban kelek fel hozzá, amikor éjjel felvisít, mert megint elfeküdte a nyakát... és természetesen akkor már éhes is :-D
Amúgy bocsánat, hogy lassan átmegyek baba-mama blogba... A következő bejegyzés nem ilyen témakör lesz, ígérem :)

Igény szerinti szoptatás

A nagy civilizációban az ember lánya elveszti ösztöneit. Valahol hátul mégis motoszkál valami, legbelül... Igaz, így nehezebbek a napok, de mégis dönteni kell, hogy hallgat-e a szakemberre, vagy inkább a másikra, aki azt mondja, amit érzek a szívemben. (Jelen esetben egy szoptatási tanácsadó, aki nem mellesleg egy katolikus pap testvére.)

Nem adtam cumit a gyerekemnek, és most már nem is fogok. Ráhangolódtam, és mivel első gyerek, neki még megadatik ez a szabadság. (A másodiknak az lesz a legszuperebb, hogy hordozóban élhet, ami a mostaninak nem dukál, legalábbis első 3 hónapban nem tettem meg vele.) ((Valaki bizonyára a testközelben tartást is ellenzi majd.))

De én akkor se fogom megvonni egyikőjüktől se a szopikat! Tudvalevő, hogy nemcsak éhségből kérhetik magukat mellre. Persze, hogy ez az anyának kellemetlenség lehet, de jelentem: 3 hónap alatt kialakult a mi biológiai óránk is.
Igenis szabad feladnunk mindent 7 hónapig. Én hiszek ebben, mégha nekem extra nehéz volt, mert nem teljesen egészséges a kislányom. De éppen ezért is: a szopi fájdalomcsillapító is, ellazítja szegényt. Ezért hajlandó vagyok éjszaka is felkelni. És nem él vissza vele, mert ha nincs "hasfájása", akkor végigalussza az éjszakát.
Születési adatai: 3250 g 32 cm. Három hónapos korára: 6700 g 61 cm.
A gyermekorvos túlsúlyosnak minősítette :(
Majd' felrobbantam!
Azért született ez a bejegyzés, mert azt akarta volna, hogy szoptassam ritkábban a gyereket. Nem álltam le vele vitatkozni. Valószínűleg ő is sopánkodott volna, ha emiatt elmegy a tejem, hogy bizony mostantól tápszerezni kell......... És azt hiszem, még idegbetegebbek lettünk volna, én is meg Mici is, hiszen rengeteget sírt volna, ahelyett, amilyen most: NYUGODT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT a merev izmai ellenére is!!!
Meglátásom szerint ez nem az a téma, amikor a szülő az okosabb! Higgyük el: a kisbaba tudja jobban, mennyit akar és bír megenni. Legalábbis az enyém beosztja magának, nem szokta kibukni. Sosem korlátoztam se a hosszát se a napi mennyiségét a szoptatásnak. Ezt kivitelezni sokaknak fárasztó lehet, de remélem, hogy megéri. Kell hozzá egy türelmes férj is persze, esetleg segítőkész nagymamák (mégha távol is vannak).
Na szóval, hogyan látnál hozzá a szoptatáshoz, ha egy lakatlan szigeten lennél, és nem olvastad volna pl. Dr. Spock-ot? :D

Baj van

A gyermekemnek izomtónus regulációs zavara van, tegnap voltunk neurológus szakorvosnál. Ezért nem írok mostanában, és misére se tudok menni. Vasárnap megpróbáltuk, azóta legalább tudom, miért nem sikerült. 3 hónapos korára felnagyítódtak a problémák, amikről eddig azt hittem, normálisak, holott nagyon nem (pl. szoptatási nehézségek, fektetés, felsírás). A lényege, hogy a nyaka illetve a válla iszonyat merev, homorít és kínlódik.

Mostantól tehát gyógytorna, és még több türelem. Próbálok nyugalomra lelni valahogyan, hiszen idegileg eléggé kikészültem, de most már jobb, hogy tudok hova fordulni, és van/lesz segítség. Szerencsére nem maradandó a károsodás!

Kisboldogasszony virága

Egy ismerősünk nem tudott eljönni a keresztelőre, de utána meglepett minket egy nagy csokor kardvirággal. Volt benne egy fehér szál is, amire mondtam, hogy Isten ilyennek szeretne engem látni. És szinte csodák csodájára több héten át megmaradt különösebb gondozás nélkül pont az a szál, és még a legvégső pillanatokban is zöldellve kihajtott egy bimbó!

Szentgyónás videó

Találtam egy érdekes videót egy blogon. Íme a link: tisztánélni
(Kattints a szóra) ((Azóta kiderült, a Magyar Kuríron is fent volt...))

Miért érdekes számomra ez a videó?

Szerintem igazi átlag tini élethelyzeteket mutat be
Van benne egy fura gyóntatószék
Bemutatja a Szenteltvíz erejét is
Be meri vállalni, hogy Jézusnak jár a csók
Meg persze ötletes is
Le kéne forgatni a fiús verziót is!!!

Egyelőre ennyi.